Az Élet Fűszerei Balatonszepezdről

Gyakran készítek kukoricamálét…olyan kis egyszerű, vidéki, jó hangulatú sütemény. Nem kell hozzá semmilyen szezonális hozzávaló, így az év bármely szakában készíthető, de valahogy nálam mindig a nagyböjthöz kötődik, talán pont a puritánsága miatt…

Most megosztom Veletek a jól bevált receptemet, melynek eredetijét a dédnagymamámtól örökölt, nagy becsben tartott Gazdasszonyok Könyvéből vettem (ezt láthatjátok a fotón is)  🙂

Hozzávalók:

• 6 dl kukoricaliszt
• 7,5 dl forró tej
• 8 dkg zsír vagy házi vaj
• 3 tojás (ha kicsik a tojások, 4 is lehet)
• 3 evőkanál cukor (én nyírfacukrot használok, abból ugyanennyi kell)
• mokkáskanálnyi szódabikarbóna
• házi szilvalekvár

Így készül:

A kukoricalisztet a cukorral és a szódabikarbónával jól elkeverjük, majd leforrázzuk a tejjel, alaposan elkeverjük és 15-20 percre félre tesszük. Ez idő alatt a liszt megdagad és kissé krémes állagú lesz az egész. Pihentetés után belekeverjük az olvasztott zsírt vagy vajat, majd egyenként hozzáadjuk a tojások sárgáját, végül beleforgatjuk a felvert tojásfehérjét. Vékonyan kizsírozott, zsemlemorzsával meghintett tepsibe öntjük (nem kell megijedni, ha kissé folyós, össze fog állni) A tetejét szilvalekvárral megpöttyözzük és előmelegített sütőben, 200 C fokon kb. 20 perc alatt aranysárgára sütjük. Végeredményként egy tartalmas, tömörebb, kicsit “gumiszerű” jó ízű süteményt fogunk kapni., ami egy jó leves után második fogásnak is tökéletes, de desszertként is megállja a helyét.

Nálunk a gyerkőcök annyira szeretik, hogy szinte a tepsiről elfogy, ha ezt készítem a legkisebb is fülig “málészájú”. 🙂

Próbáljátok ki Ti is, jó étvágyat kívánok!

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mennyivel egészségesebb – és finomabb – az otthon sütött kenyér, mint a bolti, ízfokozóval, állományjavítóval , mesterséges színezékkel, tartósítószerrel és egyéb “boingóniumokkal” teletömött sütőipari termék (mert ezeket még nagy jóindulattal sem nevezhetjük kenyérnek).

Számomra az igazi kenyér a klasszikus, kovásszal készült házi kenyér, de azért ez az élesztős rozscipó is megállja a helyét. Az elkészítése rendkívül egyszerű, nem kíván különösebb szaktudást vagy sokéves tapasztalatot, viszont rendkívül finom és egészséges.

Mi kell hozzá:   (ebből a mennyiségből én a nagy gáztepsin 4 db kerek cipót szoktam sütni, ez egy 4-5 tagú családnak egy napra elegendő, de ha soknak  találjátok felezzétek el a mennyiségeket)

• 1 kg liszt (40 dkg világos rozsliszt, 20 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 40 dkg BL80 kenyérliszt)
• 3 teáskanálnyi só
• 1 teáskanálnyi cukor
• 2 evőkanálnyi joghurt
• 1 dl olaj
• 1 evőkanálnyi méz
• 5 dl langyos víz
• 4 dkg élesztő

Így készül:

A langyos vízben elkeverjük a mézet és az élesztőt. Egy nagy tálban egy kézi habverővel alaposan összekeverjük a liszteket, a sót és a cukrot, közepébe tesszük a natúr joghurtot, az olajat és a felfuttatott élesztőt a vízzel együtt. Az egészet alaposan összedolgozzuk. Ha kissé keménynek találjuk a tésztát- sok függ ugyebár a lisztek minőségétől – tegyünk bele még 1-2 evőkanálnyi vizet. 10 perc pihentetés után ismét alaposan dagasszuk át , majd letakarva meleg helyen pihentessük 25-30 percig, ezalatt szép nagyra meg fog kelni. Sütőpapírral béleljünk ki egy tepsit és a megkelt tésztát egy éles késsel hasítsuk négy felé. Minden darabot dolgozzunk át még egyszer, formázzuk meg a cipó formát és oldalt, vagy középen ejtsünk rajta egy bemetszést. A cipó sütés közben még jobban meg fog nőni és a metszés szépen ki fog nyílni. a tepsiben letakarva még pihentessük a cipócskákat további 15-20 percig, majd mehetnek az előmelegített sütőbe. 170 C fokon kb. 40 perc alatt szép aranybarnára sütjük. Én a megsült cipókat át szoktam kenni vízzel és további 1-2 percre vissza szoktam tolni a sütőbe így szép fényes lesz a külsejük.

Jó étvágyat kívánok!

Ez a kedvenc kuglófom, amelynek receptje a dédnagymamám régi szakácskönyvéből származik. Már nagyon sokszor elkészítettem, igazán remek választás a vasárnap délutáni kávé mellé.

Hozzávalók:

• 8 dkg vaj
• 8 dkg cukor
• 4 db tojás sárgája
• 250 ml tej
• 2 dkg élesztő
• 40 dkg liszt (20 dkg fehér tönkölyliszt, 20 dkg BL80 kenyérliszt)
• 1 citrom reszelt héja
• csipetnyi só

Először a cukrot  keverjük el a puha vajjal, majd egyenként hozzáadjuk a tojássárgájákat. A lisztet egy kézi habverő segítségével fellazítjuk, megsózzuk, majd a vajas tojáshoz adjuk a citromhéjjal együtt, végül a tejben feloldott élesztővel az egészet simára dolgozzuk, fakanállal alaposan kikeverjük. Kivajazott, liszttel meghintett kuglóf formába simítjuk és letakarva meleg helyen 20-25 percig pihentetjük, majd előmelegített sütőben 170 C fokon kb. 30 perc alatt aranysárgára sütjük. Mielőtt kiborítanánk a formából, érdemes egy tűpróbát tenni, nehogy  a közepe nyers maradjon.

A megmaradt tojásfehérjét egy befőttes üvegben a hűtőbe szoktam tenni, jó indok, hogy másnap madártej készüljön 😉

Jó étvágyat kívánok!

Egy kedves kérésnek eleget téve, elhoztam Nektek a forralt bor receptjét. Igaz, ez az ital a karácsonyi hangulat, a vásárok elmaradhatatlan kelléke, de szerintem az év bármely szakában átmelengethetjük vele testünket-lelkünket, egy hűvösebb, borongósabb napon.

Én általában fehér borból készítem, szerintem úgy az igazi 🙂

Hozzávalók:

• 5 dl édes Tokaji Furmint
• 2 dl víz
• 1-2 evőkanálnyi cukor (nyírfacukor)
• 1 rúd fahéj
• 5-6 db szegfűszeg
• 5-6 db szegfűbors
• 1-2 szárított almakarika (almachips)
• kis darabka gyömbér
• szerecsendióvirág
• 1 db narancs

A bort és a vizet a fűszerekkel együtt egy fazékba töltöm, ízlés szerint édesíem, majd 10-15 percig állni hagyom. Ezután felforralom és 5 percig főzöm. Közben felszeletelek egy narancsot – 1-2 karikát a borba is dobok – és egy üvegkancsóba teszem. Miután elzártam a gázt a bor alatt, még néhány percig áztatom a fűszereket, végül a narancsszeletekre szűröm. Isteni.

Ha vörösborral készítem, akkor általában Egri Medokot választok.

A bort a Borhálónál szerzem be, ugyanitt a fűszerek is megvásárolhatók, de jó szívvel ajánlom a Fűszerészt is.

Néhány héttel karácsony előtt a párom meglepett ezzel a 7 literes kerámia fazékkal. Lévén hogy az úriember az autentikus ízek nagy kedvelője megkért, hogy – bár még nincs kész a kemencénk – a karácsonyi káposztát már ebben készítsem el. Boldogan tettem eleget ennek a kérésnek, és megállapíthatom: Váry Gábor keramikus ismét tökéleteset alkotott!

Az edény működik! Sőt remekül szuperál! És a sütőmbe pont befér, még a rácsot is alá tudtam tenni! És az étel íze….mennyei!

Az én karácsonyi káposztám valójában egy jófajta gombócos káposzta, fehérborral, füstölthússal, jó magyarosan. De nézzük sorjában:

Hozzávalók:

• 2 kg vecsési savanyú káposzta
• 2 evőkanálnyi sertészsír
• 2 kg darált sertéshús
• 60 dkg füstölt húsos szalonna (Kolozsvári szalonnát használtam)
• 2 maréknyi rizs (legjobb a kerekszemű)
• só
• bors
• 4 gerezd fokhagyma
• fűszerpaprika
• 2 db tojás
• 4-5 db babérlevél
• kb. 5 dl száraz fehérbor
• 3 fej hagyma

Először a gombóc alapanyagát készítjük el, ehhez a rizst egy tálban leforrázzuk és kb. 10 percig állni hagyjuk, majd összekeverjük a darált hússal, fűszerezzük sóval, borssal, fűszerpaprikával, ráreszeljük a fokhagymát. Én ekkor szoktam hozzá adni 2-3 evőkanálnyi forró vizet, hogy a gombócok belseje véletlenül se maradjon kemény. Ráütjük a tojásokat és az egészet alaposan összedolgozzuk.

A kerámiafazék aljába tettem egy diónyi sertészsírt, került rá egy réteg káposzta és egy babérlevél (én a káposztát nem szoktam átmosni, savanyúan hagyom) jöhetnek a káposztára a gombócok egy rétegben, majd ismét káposzta+babérlevél. Ekkor következik a vastag szeletekre vágott húsos szalonna, majd ismét káposzta. Nekem még egy réteg gombóc belefért, tulajdonképpen akármeddig rétegezhetjük, lényeg, hogy legfelülre káposzta kerüljön.

Na most nagyon kell figyelni! Külön egy kis lábasban kevés zsíron megpárolunk 3 nagy fej apróra vágott hagymát, majd jól megszórjuk fűszerpaprikával és felöntjük 2-3 dl vízzel. Ezt a hagymás-paprikás cuccot ráöntjük a káposzta tetejére, de még mindig nem végeztünk, mert a pulton előkészítve szerényen figyel egy palack jófajta fehérbor. Öntsük hát fel a káposztánkat a fehérborral, akár mind is rámehet, de nekem maradt az üvegben kb. 2 dl ezzel koccintottunk a biztos siker tudatában Váry Gábor egészségére.

A rácsot a sütő aljára téve pont elfért a fazekam. Hideg sütőbe tettem, 230 C fokra állítva és leghamarabb 1 óra múlva néztem rá. Ekkor egy kis forró vízzel fel is öntöttem és kb. még egy óráig a sütőben hagytam, ugyanezen a hőfokon. Amire fontos figyelnünk: SOHA ne tegyük a forró kerámia edényünket hideg kőre, fémre, vagy vizes konyharuhára – még a tetejét sem!

A végeredmény: életem eddigi legjobb káposztája!

Köszönöm Váry Gábor!

“Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét.
üres vékámba,
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet!
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.”

Nagy László

Mindenkinek boldog, békés, szép karácsonyt kívánok!

Advent negyedik vasárnapjára

Küszöbön áll az Ünnep….lassan megérkezünk. Ez alkalomból Wass Albert sorait hoztam el Nektek. Szeretettel ajánlom 🙂

“Csak kicsike fénysugár ez. Alig elegendő, hogy az emberiséget előbbre mozdítsa kétezer
éven át, bár nehány hüvelyknyit. Isten valódi üzenete eltemetődött sötét és bonyolult
elméletek, üres formaságok alá, az álműveltség kitaposott útja alá.

És bár az üzenet igen egyszerű, talán legtöbbünknek túlságosan is könnyen érthető,
mivel elménket hozzászoktattuk, hogy csak bonyolult feladatokkal foglalkozzon, az üzenetet
általában a gyermekek értik meg, amíg csak gyermekek maradnak. Mint ahogy, lelkük
mélyén, gyermekek voltak a pásztorok is.
Isten világa csodálatos, és csodálatos az ember is. Ez minden, amiről az üzenet szól.
Vedd le a színezett szemüveget, azt a hamis szemüveget, melyet az úgynevezett műveltség
rakott a szemed elé. A félelmek, kétségek, téves hiedelmek, tanok és szokások színezte
szemüveget. Vedd csak le, és mindjárt eléd tárul a világ, ahogy azt Isten megteremtette.
Amilyen az valójában.
Hányd le öntudatodról az ember-képzelte tudás ábrándját, a betegségek találmányát, a
szenvedés és gyűlölködés csinálmányát. Isten soha nem teremtett ilyeneket. Ezek csak az
ember maga alkotta világában fordulnak elő, ami nem az igazi világ. Ez csak a színezett
szemüveg világa.
Ám a karácsonyi üzenet legnagyobb titka ezeknél mélyebben rejtezik. A lét alapvető
törvényében. A szeretet törvényében.
Mint ahogy a természet világában minden, amit látunk vagy tapintunk nem egyéb, mint
a ható erő különféle formája, azonképpen a lélek világában az egyetlen létező elem a szeretet.
A világot szeretet hozta létre, szeretettel és a szeretet kedvéért. Így hát a szeretet az
egyetlen indíték, az egyedüli erő, ami képes előbbre vinni a világot. Mondhatnánk, a szeretet
hiánya olyan, mintha fény nélkül járnánk a köd homályában, melyben elvész az ösvény, mely
démoni árnyakat sejtet és ami a semmibe visz.
Ha van okunk, hogy a karácsonyfa gyertyáit meggyújtsuk, az csak az lehet, hogy
emlékeztessük magunkat a szeretet fontosságára az emberi létben. A szeretetre, ami ragyogó
fényként munkál a bennünket körülvevő sötétben, ahol ez a mi világunk telve van az ember
kitalálta rémek ijesztő árnyaival, melyek a gyűlölködés és a szenvedés egyazon tengelye körül
forognak. Ezek a karácsonyi fények kell emlékeztessenek bennünket, legalább egyszer az
évben, hogy nincs más kiút ebből a végzetes örvényből, mint a szeretet.
Ez a család, kedveseim, kicsi homokszem csak a világban. De ha ti fel tudjátok fogni a
karácsonyi örömhír valódi jelentését, és annak tanítását a magatok kis bűvkörében mind
elkezditek működtetni, úgy ez a kicsi homokszem ragyogni fog, mint gyertya a sötétben, és
segít majd másokat, hogy ők is megleljék a maguk útját.
A világ szép és jó. Csillagok, virágok, fák, kék egek és esős éjszakák, a mosoly
embertársunk arcán, a gondolat, mi örömöt és boldogságot fogan — mindez így együtt a világ.
Mikor az útját járjátok, emlékezzetek rá: nincs semmi egyéb körülöttetek, mint Isten, meg
amit belőle visszatükröztök. Ha olykor-olykor úgy érzitek, hogy sötét árnyak vesznek körül,
jusson eszetekbe, hogy csak a magatok árnyékát látjátok, és a sötétség abban nem egyéb, mint
a fény hiánya.

Munkálkodjatok ezeken a magatokban rejlő sötét foltokon, és akkor
megszabadultok a gonoszság, a betegség, a szomorúság árnyától, és minden egyébtől, ami
megrémíthet. Legyen menedéktek a szeretet, és jobb lesz a világ, amelyben éltek.
Ez, szeretett gyermekeim és unokáim, az én nektek írt karácsonyi történetem.
Emlékezzetek rá, ha majd az éjszaka sötétje rátok szakad. Mikor majd úgy látjátok, hogy a
világ elmerül a ködben, és én többé már nem leszek itt, hogy kinyújtsam felétek a kezem.
Veletek leszek mindig ennek a karácsonynak az emlékezetében.”
( Wass Albert 1969 karácsonyára külön kis füzetben megjelentetett angol nyelvű írása, a
“the True Story of Christmas”  Fordította: Simó József )

Ehhez a különlegesen finom kacsasülthöz szerintem jobban passzol a párolt lila káposzta, de most a ház ura kívánsága szerint jó kis magyaros, hagymás törtkrumplit készítettem hozzá. Így is fincsi lett!

Hozzávalók:

• egy szép, nagy házi kacsa
• 1 palack édes vörösbor
• sok morzsolt rozmaring
• 3 gerezd fokhagyma
• só

A körethez:

• 50 dkg főtt krumpli
• 3 fej hagyma
• kacsazsír
• kiskanálnyi fűszerpaprika
• só

A kacsát kívül-belül megsózzuk, jól bedörzsöljük reszelt fokhagymával és megszórjuk rozmaringgal. Római tálba vagy kacsasütőbe fektetjük és aláöntjük a vörösbort. Lefedjük és időnként megforgatva barnára sütjük.

A körethez a krumplit sós vízben megfőzzük, majd a vizet leöntjük róla és összetörjük. Kevés kacsazsíron megpirítjuk az apróra vágott hagymát, megsózzuk és elkeverünk benne egy kiskanálnyi fűszerpaprikát, majd az összetört krumplihoz keverjük.

Jó étvágyat kívánok!

Ez a mézeskalács ütőfával készült, úgy is mondhatom, hogy ez a dombornyomott verzió 🙂 , de a hagyományos, süteménykiszúrós módszerrel is elkészíthető.

Hozzávalók:

• 25 dkg világos rozsliszt
• 25 dkg sima liszt
• 25 dkg méz
• 15 dkg cukor
• 3 db tojás
• 3 teáskanálnyi szódabikarbóna
• 3 teáskanálnyi mézeskalácsfűszer
•  + 1 tojás felverve a tetejére

A tojásokat a mézzel, cukorral jól kikeverjük, majd hozzáadjuk a szódabikarbónával, mézeskalácsfűszerrel elkevert liszteket. Az egészet alaposan össze gyúrjuk és fóliába csomagolva a hűtőbe tesszük. Pár napra ott is felejthetjük, így az ízek össze tudnak érni és a tésztával is könnyebb dolgunk lesz. Ha ütőfával dolgozunk, azt egy ecset segítségével mindig lisztezzük be, különben ember legyen a talpán, aki kiszedi belőle a tésztát! Sütés előtt a sütikről egy ecset segítségével le szoktam seperni a lisztet, nehogy megégjen, és ha felvert tojással megkenjük, szép fényes sütijeink lesznek. 200 C fokos sütőben sütjük vigyázva, mert a mézes süti könnyen megég!

Jó sütögetést kívánok!

A mézeskalács ütőfámat Kövér György, erdélyi fafaragó művész készítette, kifejezettem az én részemre! Ezúton is hála érte! Álom vele dolgozni! 🙂