Archívum: ‘Uncategorized’ Category

Forró nyári napokon jól esik a hideg, üdítő ital. Ezúttal két gyermekbarát, alkoholmentes frissítőt hoztam.

Mindkét ital alapja az otthon is egyszerűen elkészíthető levendula, illetve málna szörp.

Én így készítem a levedulaszörpöt:

2 kg cukorból és 2 liter vízből szirupot főzök. A forrásban lévő szirupba belekarikázok 1 db jól megmosott citromot, majd a tűzről levéve belekeverek 1 evőkanálnyi citromsavat és körülbelül 30 dkg levendulavirágot. Lefedve félre teszem. Másnap leszűröm, újra forralom és forrón üvegekbe töltöm, azonnal lezárom és teljes kihűlésig száraz dunsztba teszem. Hűvös helyen tárolom. Ha van rá ideje, akkor nagyon jól, sokáig eltartható, így akár még télen is lophatunk egy kis nyárias életérzést általa 🙂

A levendulavirágot a legnagyobb napsütésben szedjük, mert ekkor a legmagasabb a növény illóolajtartalma. Szörp készítéséhet a levendulának csak a virágát használom fel.

A hosszú eltarthatóság záloga a sterilitás, ezért az üvegeket felhasználás előtt mosogatógépben magas hőfokon sterilizálom, a kupakokat kifőzöm. Az én befőzési kabalám a kupakok alá tett celofán 🙂

Levendulás limonádéhoz a bevált keverési arányban higítom a kész szörpöt szénsavas vagy mentes vízzel, majd jeget, citromot és díszítésnek levendulavirágot adok hozzá. Nincs pontos receptem, kóstolni szoktam 🙂

A mentás málnaszörpöt szintén vízzel higítva, jéggel, mentával készítem.

Isten hozott minden régi és új olvasót!

Az elmúlt évek történései sokmindent átírtak a családom életében. Felnőtt gyermekeim, Kristóf és Veronika félig-meddig már kirepültek a családi fészekből, Cecília pedig – szinte hihetetlen – ötödik osztályos felsősként folytatja tanulmányait idén szeptembertől.

A covid időszaka alatt úgy gondoltam, talán az egészségügyben tudom magam leginkább hasznossá tenni, ezért hallgatva az emberszerető, segítőkész énemre az Állami Szívkórházban helyezkedtem el, megvalósítva ezzel egy réges régi álmomat, melyet cirka … nem is tudom hány éve, középiskolás korom óta dédelgettem magamban. Balatonfüred a szívem csücske. Rengeteg szép emlékem kötődik ehhez a városhoz. A Szívkórház sokat adott nekem, hálás vagyok azoknak a nagyszerű embereknek akiket ott megismerhettem, általuk magamról is új ismereteket szereztem, talán egy kicsit jobb ember is lettem. Az ápolói munka nehéz. Leterheli az embert. Ez nem titok. Főleg ha az ember törekszik arra, hogy a lehető legjobban végezze. Így történt, hogy a munkán és a családon kívül (sajnos néha már ők is érezték a hiányomat) semmi másra nem jutott időm. Arra eszméltem, hogy nélkülem repülnek el a hónapok, évek. Itt élek ezen a csodás helyen és csak aludni járok haza. A Balaton partját csak az autóból látom… a szomszédaimon kívül szinte senkit nem ismerek a lakóhelyemen. Meghoztam hát a döntést és fájó szívvel, de hatalmas megnyugvással búcsút mondtam a Szívkórháznak.

Azóta nyolc hónap telt el, de egyetlen nap sem tétlenül. A helyi könyvtár menedzselése a könyvtári programok szervezése örömteli feladatokkal lát el, új kihívások elé állít engem. Sok új barátot szereztem és sok-sok időt tudok együtt tölteni Cecíliával, ami már nagyon, nagyon hiányzott.

Közben ápolgatom a kis konyhakertemet, vegyszermentes, mondhatni bio zöldségekkel, fűszerekkel látom el a kis családomat. És újra örömmel főzök sokat, sokfélét. Készítem a fűszerkeverékeket, teakeverékeket, szörpöket, lekvárokat, befőtteket, savanyúságokat… Nemrég észervettem, hogy újra elkezdtem fotózni az általam készített étkeket, gyüjtögetni a kipróbálásra váró recepteket… így hát arra gondoltam, ideje lenne folytatni a blogolást 🙂 De! Helyi termelőként! Az ehhez szükséges engedélyek már folyamatban vannak, a brand kiépítése már a finisben 🙂 … és ötletből nincs hiány. Az “Élet Fűszerei Balatonszepezdről” termékei hamarosan elérhetőek lesznek 🙂

Míg mindez megvalósul, el fog telni még pár hónap. Addig is folytatom az Élet Fűszerei blogot, mert szükségünk van ezekre a fűszerekre, az élet apró ajándékaira, egy jó szóra egy kedves baráttól, egy új süteményreceptre a szomszéd nénitől, a kamra polcára került, télire eltett ízekre, a kézimunkázás léleknyugtató örömeire … az életünk fűszereire.

Hű, de régen voltam itt!!

Annyi-annyi-annyi minden történt, hogy ….. nagyon hosszú lenne elmondani…. DE! Itt vagyok! Mélységek, magasságok, betegségek, felgyógyulások, az élet kisebb-nagyobb megpróbáltatásai után, új otthonomból, Balaton Szépe településről, Balatonszepezdről küldöm soraim 🙂

Na, karantén van!!

Majd kb 20 év múlva a cuki unokáink csillogó szemmel fogják kérni, hogy “Nagymama, azt meséld el, amikor a járvány miatt karanténban voltatok! Az milyen volt?”

És mi fátyolos szemmel, távolba révedve: “Jaj kedveském…. a 2020-as koronavírus miatti karantén ma már történelem…” És elmeséljük, hogy milyen volt…

Ma még sajnos nem tudok múltidőben írni erről, hiszen nyakig vagyunk benne.

Karácsony előtt kezdtünk szépen lassan Balatonszepezdre költözni. Az iskolaszüneteket és a hétvégéket itt töltöttük, szépen berendezkedtünk – közben a világban tombol a koronavírus járvány –  aztán egy tavaszi péntek estén ért minket a bejelentés, hogy hétfőtől bezárják az iskolákat, indul az online oktatás. Az egész család egyre gondolt: akkor mi szépen itt is maradunk. Ezzel a költözés-kérdést ki is pipálhatjuk. Lakcímkártyáink szerint már úgyis balatonszepezdiek vagyunk 🙂

Még egy-két nélkülözhetetlen apróságért, a kutyáért és a macskáért tettünk pár Szepezd-Mende-Szepezd nonstop járatot, útközben a Metróból feltöltöttük a kamrát, és gyakorlatilag mióta itt vagyunk, nem léptünk ki a kapun.

Viszont, van szigorú napirendünk. Ez nélkülözhetetlen. Egy államvizsgára készülő, egy érettségire készülő és egy elsős gyermek, valamint egy állandó hómofiszozó apuka mellett az első feladatunk az volt, hogy mindenki készített egy kilincsre akasztható kis táblát magának, csak nem azzal a felirattal hogy “takarítást kérek” mint a szállodákban, hanem “online vagyok, ne zavarj” , “bocsi, tanulok” , “imádlak, de most ne gyere be” … és így tovább.

És persze minden nap főzök. És sütök. Kenyeret is. Mert nem járunk boltba. És ma kiposztoltam a második karanténkenyerem képét a fészbukon. És olyan sok ismerősöm kérte a receptjét, mert most mindenki gyakorlatilag ugyanazt csinálja amit én: otthon van, gyereket nevel, családot koordinál, küzd a krétával, naponta felteszi magának a kérdést: biztos, hogy kell Cecíliának a szolfézs??? (na jó, ez lehet, hogy egyedi 🙂 ) és otthon az anyukák főznek, kenyeret, sütnek, kiflit sütnek, kovászt készítenek….

Jöjjön hát az a kenyérrecept a következő posztban 🙂

Boldog új esztendőt kívánok az Élet Fűszerei blog minden kedves olvasójának!

Találkozunk 2017-ben!

Mi az, ami az advent kora reggeli szentmiséinek, az ún. roráté-miséknek egyedülálló atmoszférát ad? A fény! A fény emberemlékezet óta nagy hatással volt az emberre. Különösen a hideg és sötét évszakokban varázsolta el őket – világossággal és meleggel. Szüleink és nagyszüleink nem kis nosztalgiával emlékeznek vissza az adventi reggelekre, amelyeken zsúfolt templomokban, kicsik és nagyok gyertyafény mellett ünnepelték a Karácsony előtti szentmiséket. Egyes vidékeken előtte gyermekek járták végig a falut, és csengőszóval hívták a szentmisére a híveket…

Advent harmadik vasárnapján Fekete István novelláját hoztam el Nektek nagy szeretettel, öleléssel

Roráte

Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak, és még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, vagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak.
Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak.
Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak, néhol kis lámpások imbolyognak, és mutatják, hova kell lépni, ámbár hiszen sár van mindenütt.
Az ég még sötét, s a nappal ágyát csak hinni lehet a keleti égen, s ez elég. Egyébként nem gondol rá senki, mert a búzák kikeltek már, a krumpli a veremben, s a jószág betelelt.
Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs, a tegnap gondja, mintha aludna, a mai még nem ébredt fel, s a falu csak tiszta önmagát viszi hajnali misére.
A külső mozgás befolyik a templomba, és megnyugszik. Suttog még egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is megnyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: „Harmatozzatok, égi Magasok…”

Mise végére egészen bemelegedett a templom; majdnem otthonos lett, legalábbis így érezte ezt Baka Máté az alszegből, de így érezte Hosszú Illés is – ugyanonnan –; bár, ha tudták volna, hogy most egy véleményen vannak, hát inkább nem érezték volna. Nagy harag volt ugyanis a két öreg között, kitartó, régi harag, aminek már formája sem volt, nem is emlékeztek, hogy ló volt-e az oka vagy asszony, mindenesetre ragaszkodtak hozzá, mint beteg szilva a fához.
És most bóbiskolva várják, hogy kiürüljön a templom. Az ajtóban még mozgás van, hát csak ülnek, sőt Illés a lábát is kinyújtja, mert úgy kényelmesebb. Illés nem szereti a tolongást, de amúgy is ráér. Fél szemmel odasandít Mátéra, hogy mozdul-e már, de Máté nem mozdul… Amilyen kutya konok ember volt világéletében – gondolja Illés –, azt akarja, hogy én menjek előbb, de abból nem eszel, pedig már a gyertyákat is eloltogatta a dékány, azaz a harangozó, szóval a sekrestyés.
Azután: csend.

Illés gondol erre, gondol arra, állát belesüllyeszti a meleg nyakravalóba, és szeme szép lassan lecsukódik.
– Nem! – ijedt meg. – Ezt igazán nem szabad – és Mátéra néz, aki – úgy látszik – elaludt.
– Ez hát el, a híres – mosolyodik el –, pedig három hónappal fiatalabb. Nem nagy idő, az igaz, de mégiscsak fiatalabb. Aztán milyen sárga a füle… akár a halotté…
– Jóságos Isten, csak nem lett vele valami?!…
Harag ide, harag oda – a rothadt szilva is lepottyanik egyszer a fáról – csendesen odamegy, és kicsit borzongva megérinti Máté vállát:
– Hallod-e, Máté?
Máté felhorkan:
– No! – és néz Illésre, mint a csodára. – Te vagy az, Illés?
– Én hát, mondom megnézlek, mert olyanformán ültél…
És nézi egymást a két öreg.
A templomban meleg csend, a kőszentek mosolyognak.
– Kicsit megszédültem – hazudja Máté, de áhítattal, mert tele van a szíve, és szereti most Illést így közel látni –, már elmúlott.
– Na, hál Istennek, hát akkor menjünk.
És egymás mellett kicsoszognak a templomból.

***
– Mi volt ez, Szentatyám? – néz fel az egyik kis pufók angyal Szent Péterre, amikor az ajtó becsukódott. – Olyan meleg lett a szívem egyszerre.
– Két ember kibékült – mondja a főszent, és melegen sóhajt.
– Csoda! – suttog a kis angyal.
– Hát bizony a mai világban…
– És most mit csinálnak?
– Nézz utánuk, fiam.

***
A két öreg már Illés háza elé ért. Az utca üres, a kémények lágy selymet füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák.
– Gyere be, Máté, régen voltál nálunk – mondja Illés –, lángost sütött a lányom…

***
A kis angyal kérdőn néz a főszentre:
– Mi az a „lángos”, Szentatyám?

A toronyban ekkor ütött hetet az óra, s ettől a földi hangtól megmerevedtek újra a szobrok, de a mosolygás mintha ott maradt volna az arcukon.

(1949)

Békés, boldog új esztendőt kívánok minden kedves Olvasómnak!

A katolikus hagyomány szerint Szent Mihály egyike a hét arkangyalnak. Ő a mennyei hadak nagy vezére és győztes harcosa. Ünnepnapja szeptember 29. Jelképe a hatalmas kardja, mellyel legyőz minden gonoszt.

A többi főangyalhoz hasonlóan szárnyakkal ábrázolják egyházi ruhában, vagy harci öltözetben karddal, pajzzsal és kopjával, lábánál a legyőzött sárkánnyal, a gonosz megtestesítőjével. Többször ábrázolják mérleggel a kezében mint a jó és rossz eldöntésére hivatott személyt.

Mihály arkangyal nevéhez több legenda is kapcsolódik:  A nagy pestisjárvány idején megjelent Nagy Gergely pápának az Angyalvár felett, és visszadugta véres kardját a hüvelyébe. Ezzel a járvány véget ért.

A magyar néphagyományban Szent Mihály ott van a haldoklók mellett, segít eltávozni a földi világból, átkíséri a lelkeket a túlvilágra. Innen ered a Szent Mihály lova elnevezés is.

Szeptember 29-ét az állattartók a gazdasági év fordulójaként tartották számon. A Szent György-napkor legelőre hajtott állatokat ilyenkor hajtották vissza. Ez a nap volt a pásztorok elszámoltatásának, szegődtetésének időpontja is. A legnagyobb juhászünnep. A “kisfarsang” kezdete, az őszi lakodalmak időszaka, amely egészen Katalin napjáig (november 25.)  tart.

(Dr. Baksa Brigitta)

Erre a jeles napra egy igazi őszi csemegét, a sütőtökös gyömbérkenyeret hoztam el Nektek.

 Hozzávalók:

• 10 dkg porcukor (nyírfacukor)
• 2 db tojás
• 10dkg vaj
• 3 evőkanál sárgabarack lekvár
• 1,5 dl tej
• 30 dkg liszt
• 1 cs sütőpor
• 1 cs vaniliás cukor
• 1 teáskanálnyi őrölt fahéj
• 1 mokkáskanálnyi frissen reszelt szerecsendió
• 1 evőkanálnyi őrölt gyömbér (vagy frissen reszelt gyömbér)
• 2 evőkanálnyi méz
• 30 dkg sült tök (megsütve!!! 🙂 )

Így készül:

Megsütünk egy szép sütőtököt.

A tojásokat a cukorral és a vaníliás cukorral jól kikeverjük, majd hozzáadjuk a lágyra olvasztott vajat, a lekvárt, a mézet és a tejet. Apránkét hozzáadjuk a fűszerekkel és sütőporral elkevert lisztet, végül beleforgatjuk a kis kockákra vágott sült tököt.

Egy kerek formát kibélelünk sütőpapírral, amit még olajjal vagy olvasztott vajjal is kikenünk, ebbe simítjuk a tésztát, és előmelegített, 170 C fokos sütőben aranybarnára sütjük.  Próbáljunk ellenállni a sütőből áradó csábító illatoknak és tűpróbával ellenőrizzük, hogy a közepe is átsült-e!

Egy finom angol teával, vagy forralt borral mmmm…isteni!

Ha maradt még sült tök, próbáljátok ki a többi tökös receptemet is!

Még több tökös receptért katt ide: https://eletfuszerei.hu/?tag=sult-tok

Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz

Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.

Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.

Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó. 

 Kitartás Gyerekek! 🙂

Már nincs sok hátra a suliból!!! 🙂