Az Élet Fűszerei Balatonszepezdről

Archívum: ‘a kamra polcra’ Category

Ragyogó, napsütéses, csodás idővel ajándékozott meg minket a nyár így augusztus vége felé, ezért úgy döntöttem, hogy készítek még egy nagy adag kovászos uborkát.

A kovászos uborka nálunk nagyon népszerű, igazi nyári finomság, az utolsó cseppig el szokott fogyni. Gyermekkoromból emlékszem, hogy a nagymamám egész nyáron készítette, mindig ott sorakoztak a pincében a már elkészült nagy üveg koviubik. A mamáéknak a domboldalba fúrt, hosszú, egyenes pincéjük volt. Jobb oldalon voltak szépen sorjában a hatalmas boroshordók, bal oldalon pedig minden más, amit a pincében tároltak. Nagyon kellemes, állandó klíma volt ebben a pincében és az a különleges, szép illat, amit bármikor fel tudok idézni. A pinceajtó kulcsára is emlékszem 🙂 hatalmas vaskulcs, a nagypapa őrizte magasan, fent egy polcon a konyhában, hogy mi gyerekek ne tudjuk elérni. Gyakran mondta, hogy a pince veszélyes, oda mi csak felnőttel mehetünk be. És így is volt. Mindig szót fogadtunk.

De visszakanyarodva a koviubihoz: rá kell szánni az időt, körülbelül 3 nap alatt érnek be az ízei. Elkészítéséhez szükségünk lesz egy jó nagy üvegre. Amikor idén nyáron először készítettem, sehol sem találtam a nagy üvegemet, ezért négy kisebb üvegben tudtam elosztani az uborkát. Így sem lett rossz, sőt, kisérletképpen az egyik üvegbe nem is tettem kruplit, csak fokhagymát, de így is remekül beindultak a várt folyamatok, a végeredmény elképesztően finom kovászos uborka lett, nem puhult fel, pont olyan lett, amilyennek lennie kell. Idén nyáron segítőkész szepezdi emberek jóvoltából szert tettem egy nagy, uborka kovászoló üvegre, azóta abban készítem.

Íme a recept!

Amire szükségünk lesz:

• 3 kg kovászolni való uborka
• 1 fej fokhagyma
• 1 csokor kapor
• 2 db krumpli
• egész bors
• borókabogyó
• só
• víz

Az uborkát nagyon alaposan megmossuk, én egy erre a célra rendszeresített mosogatószivacs dörzsi felével szoktam alaposan átdörzsölni, többször öblítjük, majd éles késsel négy oldalon bevágjuk (vagy két oldalon hosszában átvágjuk) úgy, hogy a végeit nem vágjuk át. A krumplit meghámozzuk és felkarikázzuk, a fokhagymagerezdeket megtisztítjuk. 3 liter vízben teljesen feloldunk, elkeverünk 2 nagy evőkanálnyi sót. Én meg szoktam kóstolni, akkor jó, ha jó sósnak érezzük.

A nagy üvegünk aljára teszünk pár karika krumplit, majd erre szépen elrendezzük állítva az uborkáinkat, itt-ott közé teszünk egy-egy gerezd fokhagymát, néhány szem egészborsot és pár szem borókabogyót, az uborkákra fektetjük a megmosott kaprot, majd még egy réteg uborka következik, közé fokhagyma kerül mint az alsó sornál. Néhány karika krumplit fektetünk a tetejére, majd az egészet szépen felöntjük a sós vízzel. Az üveget csak lazán, egy kistányérral fedjük le, sőt alá is teszünk egy tányért, mert az érési folyamat során ki fog folyni belőle egy kicsi lé.

Az így összeállított üveget meleg helyre tesszük, nekem a veranda asztal ideális helynek bizonyult, ha hűvösek az éjszakák, akkor éjjelre be szoktam vinni, nehogy visszahűljön. Körülbelül 3 nap alatt lesz belőle kovászos uborka. Ekkor az üvegből kiszedem, a levét leszűröm, majd a leszűrt lébe visszatéve hűtőben tárolom.

A nagymama mindig kenyérrel készítette, nekem viszont ez a krumplis verzió vált be jobban, talán a kenyér minősége sem olyan már, mint akkor.

Az így elkészített kovászos uborka állaga kitűnő, ropogós, az íze pedig az az igazi, klasszikus íz, amit tőle el is várunk 🙂

Jó étvágyat kívánok!

Az ilyesmit augusztusban jó csinálni, állítólag a szeptemberi paprika már kesernyés lehet…. úgyhogy biztosra mentem, még augusztus közepén a polcra került minden.

Bevásárló körutamon három zöldségest látogattam meg, egy – két dolog volt a kertben is, volt amit háznál vettem és utoljára még anyukámhoz is betértem a legmegbízhatóbb paradicsomokért. A fotó az első zöldséges után készült, mire hazaértem megtelt a csomagtartó, arról sajnos nem készült kép, de adtam magamnak gondolatban tetriszből egy ötöst 🙂

Elsőnek a lecsót készítettem el, mert az egy kicsit macerásabb mint a többi:

5 kg paradicsomot és 5 kg paprikát alaposan megmostam, majd a paradicsomokat négy felé vágva egy jó nagy fazékban feltettem főni, 1 bögrényi vizet öntöttem alá. Közben a megmosott paprikát kockákra vágva előkészítettem.

Miután a paradicsomok puhára főttek, jó sok levet engedtek és a héjuk elkezdett leválni, botmixerrel az egészet kissé pépesítettem, majd le is passzíroztam, hogy ne maradjon benne paradicsommag és héj.

A lepasszírozott paradicsomot visszatöltöttem a fazékba és beleöntöttem az előkészített paprikát. Kb. 5 perc alapos összeforralás után üvegekbe töltöttem, és még forrón le is zártam. Mielőtt lecsóim a polcra kerültek volna, három napot töltöttek a száraz dunsztban. 13 üveggel lett belőle.

Következő etap a csalamádé:

• 3 kg fejes káposzta
• 2 kg paprika
• 2 kg uborka
• 2 kg hagyma
• 1 kg sárgarépa
• 15 dkg só
• 45 dkg cukor
• 0,5 liter ecet (10 %-os)
• 1 evőkanálnyi citromsav
• 1 teáskanálnyi borkénpor
• 1 evőkanálnyi nátrium-benzoát

A zöldségeket nagyon alapos tisztítás után előkészítjük: a káposztát legyaluljuk, a paprikát, uborkát, sárgarépát és a hagymát pedig egyforma vastagságú karikákra vágjuk. Én mindent bedobáltam az aprítógépbe, pár perc alatt kész is lett.

A felaprított zöldségeket egy jó nagy edénybe tesszük, nekem ez az ikeás, lefedhető tároló nagyon bevált…. elvileg ebben burgonyát és hagymát kéne tárolni a svéd ötlet alapján, de szerintem aki ezt kitalálta, soha az életében nem próbált még olyan edényben tárolni burgonyát vagy hagymát, melynek a szellőzése gyakorlatilag zéró 🙂 nagyon sok minden másra viszont tökéletesen alkalmas, például most ebben készítem a csalamádét 🙂

Tehát, egy jó nagy edénybe tesszük az összes zöldséget és kissé átforgatjuk kézzel, majd rátesszük a többi hozzávalót és az egészet nagyon alaposan kézzel átforgatjuk. Itt jegyzem meg, hogy én jódozatlan, tiszta himalájai sót használok, az a legtutibb.

Ha ez megvan, szépen lefedjük az edényt és másnapig nem is nyúlunk hozzá.

Másnap sterilizált üvegekbe töltjük (kézzel-merőkanállal, ahogy tetszik, lényeg hogy levével együtt, mert az másnapra pont annyi lesz amennyi az üvegekbe kell) lefedjük és mehet a polcra.

Ebből a mennyiségből 16 üveg csalamádé lett. Nagyon sokáig eláll és nagyon nagyon finom!

És a harmadik felvonás: a savanyúság

Először elkészítjük az úgynevezett felöntőlét:

• 5 liter vizet
• 7,5 dl ecetet (20 %-os)
• 1 kg cukrot
• 5 evőkanálnyi sót
• 1 evőkanálnyi borkénport
• 1 evőkanálnyi nátrium-benzoátot

egy nagy fazékba töltjük és szépen összeforraljuk, kb. 5 perc főzés után a tűzről levesszük és kihűtjük.

Az összes zöldséget amit fel szeretnénk használni alaposan megtisztítjuk és előkészítjük. Én használtam fejes káposztát legyalulva, ezt paprikába töltöttem, hagymát, fokhagymát, paprikát, uborkát, karfiolt, patisszont, sárgarépát. De tehetünk bele brokkolit, kis dinnyét, zöld paradicsomot is, én ezeket most kihagytam.

A steril üvegek aljára tesszük a fűszereket ízlés szerint: mustármagot, koriander magot, babérlevelet, egész borsot, kaprot, borókabogyót… stb. Szépen elrendezzük a zöldségeket az üvegekben – itt jól jöhet a fent említett tetrisz tudásunk – majd minden üveget felöntünk a kihűlt felöntőlével. Az üvegeket lefedjük és ez is mehet a polcra 🙂 Ha marad levünk, akkor hűtőbe téve pár napig még felhasználható.

1db 5 literes, 7db 7 dl-es és 3 kis üveg savanyúságom lett.  Nagyon sokáig el fog állni és nagyon finom lesz. Pár hétig még nem kóstolhatjuk meg, meg kell várnunk, míg az ízek összeérnek benne 🙂

Az üvegeket én nagyon alapos mosás után  közvetlenül felhasználás előtt még a mosogatógépbe is be szoktam tenni és itt sterilizálom a legmagasabb hőfokon. A fedőket pedig egy fazékban 10 percig forralom, főzöm, így csírátlanítom.Celofánt mindig teszek a fedő alá 🙂 ez a kabalám.

Nagyon szeretem a nyár ízeit eltenni télire, és idén megleptem magam egy gyümölcsaszaló géppel is, hogy ne csak lekvár sűrítmény, szörp, hanem aszalmányok formájában is megtehessem ezt.

Az anyukámtól sok finom, édes paradicsomot kaptam, párat félretettem a reggelihez, a többi pedig már ment is az aszalógépbe:

Alapos tisztítás után a kisebb paradicsomokat félbe, a nagyobbakat négy felé vágtam, szárukat, magjaikat és a kocsonyás belső részt eltávolítottam belőlük. Finom szemcséjű sóval kicsit megsóztam és a vágott felükkel felfelé elrendeztem őket az aszalógép 4 tálcáján. Az aszalás 70 fokon, kb 10 óráig tartott úgy hogy időnként cserélgettem a tálcákat.

A paradicsomot nem kell kopogósra szárítani, inkább az a cél, hogy bőrszerű, ráncos legyen és erős nyomással sem tudjunk belőle folyadékot kipréselni.

Az aszalás végeztével még pár óráig tálcán letakarva hagytam “pihenni” a paradicsomokat, majd szintén a vágott felükkel felfelé kisterilizált üvegbe tettem öket, fokozatosan felöntve olajjal, hogy egy pici légbuborék se maradjon benne. A 4 aszalótálcányi paradicsomból 2 kicsi és 1 nagy üveggel tudtam eltenni, a kis üveges paradicsomokhoz az olajon kívül mást nem tettem, a nagy üvegesbe viszont került pár szem egész bors, pár szem késlappal meglapított borókabogyó, 1 mokkáskanálnyi bazsalikom, 1 mokkáskanálnyi oregánó, 1 db babérlevél és néhány gerezd fokhagyma. Sajnos csak szárított fűszereket tudtam használni, mert a nagy kánikula teljesen tönkretette a fűszerkertemet.

Most a paradicsomjaim a spejzpolcon pihengetnek, az őszi-téli időszakban sültekhez, pizzafeltétként, ízesítőként fognak az ételeimbe kerülni.

Felsorakoztak a nyár ízei 🙂

Így advent közeledtével a sütőtök-őrületet lassan a mézeskalács-őrület váltja fel a konyhámban. Imádom ezeket az illatokat, ahogy belengik az egész házat és minden olyan karácsony-illatú lesz….  ezt a szirupot még készíteni is gyönyörűség.

Nagy előkészületet nem igényel, néhány perc alatt elkészül és hűtőszekrényben simán eláll az ünnepekig.

Hozzávalók:

• 1 bögre (2,5 dl) víz
• 1 bögre cukor
• 1 mokkáskanálnyi vaníliás cukor
• 1 evőkanálnyi mézessütemény fűszerkeverék
• 1 evőkanálnyi méz

Az összes hozzávalót egy lábasba tesszük és lassú tűzön, állandó kevergetés mellett összeforraljuk. Kb. 5 percig főzzük, majd tűzről levéve 5 percig állni hagyjuk. Teaszűrőn átszűrjük és kihűtjük, majd jól zárható, tiszta üvegbe töltjük. Hűtőszekrényben hetekig eláll.

.

Ajándéknak is remek ötlet 🙂

Tegnap cimbis napom volt 🙂 🙂

És a Lélekmadár felkészítő ebédszünetében a barátnőimmel leszaladtunk egy közeli, belvárosi kávézóba, kávézgattunk, beszélgettünk és szóba került a pumkin spice latte, mint az ősz nagy slágere 🙂 Ez egy sütőtöksziruppal ízesített latte, nagyon különleges, én is szeretem.

Ma délután elkészítettem hozzá a szirupot, íme (1 bögre=2,5 dl) :

• másfél bögre víz
• másfél bögre cukor (fele barna nádcukor, fele sima kristálycukor)
• 1 rúd fahéj + 1 mokkáskanálnyi őrölt fahéj
• 1 teáskanálnyi egész szegfűszeg
• 1 teáskanálnyi őrölt szerecsendió
• 1 kb 2 cm-es darabka friss gyömbér reszelve
• 1 nagy szelet, vastag húsú, megsült sütőtök darabokra vágva

Egy lábasban a vizet feltesszük forralni és a sült tök kivételével mindent beleteszünk, 5 perc forralás után a tökdarabokat is hozzáadjuk és további 5 percig forraljuk, majd a tűzről levéve 10 percig állni hagyjuk. Ekkor a darabos összetevőket egy szűrőlapáttal kiszedjük és a visszamaradt szirupot leszűrjük, lezárható üvegbe töltjük, kihűtjük. A kihűlt szirup üvegét lezárjuk és hűtőszekrényben tároljuk.

És a pumkin spice latte 🙂 :

Egy csésze frissen főtt presszókávét nagyobb bögrébe töltünk, hozzáadunk 2 evőkanálnyi sütőtökszirupot és meleg tejjel felhúzva, tejhabbal tálaljuk.

Hmm..fincsi 🙂

Akik ismernek tudják, hogy szeretem a nyár ízeit eltenni télire. Így van ez a lecsóval is. Összehasonlíthatatlanul finomabb a kertünkben termesztett alapanyagokból eltett lecsó a boltinál és még anyagilag is jobban járunk – még akkor is, ha nincs kertünk és meg kell vennünk hozzá a paprikát és a paradicsomot.

Az én lecsóm nagyon egyszerű: 3 kg paradicsom és 5-6 kg paprika kell hozzá. Én hagymát nem teszek bele, mert azt mindig frissen teszem az ételbe, és egyébként is jól tárolható.

A paradicsomot meghámozzuk és zöld részeit kivágva, felkockázva feltesszük főni egy jó nagy fazékban. Én le szoktam forrázni, így könnyebben lehet hámozni. Miután a paradicsom rottyan egyet és levet enged, rádobjuk a megtisztított, felkockázott paprikát. Pár perc alatt összeforraljuk, majd forrón mehet az üvegekbe, és rögtön szárazdunsztba vele!

Tartósítószert nem használok, viszont a kupakokat ki szoktam főzni, közvetlenül használat előtt. Ha tiszta, jól záródó üvegeket, kupakokat használunk, akkor nem fog tönkremenni a lecsónk.

Arra érdemes még figyelni, hogy lehetőleg augusztusban tegyük el, mert a szeptemberi paprika már kesernyés, és ez megérzik a lecsón.

Nagyban megkönnyíti a főzést a téli hónapokban, ha van eltéve finom, tartósító- és  vegyszermentes pizzaszószunk. Én most kezdésnek 15 kis bébiételes üveggel készítettem, de – mivel az Égiek és az apukám káprázatos paradicsomterméssel örvendeztettek meg minket – szeretnék még legalább még egyszer ennyit eltenni.

Így készítem:

• 2,5 kg paradicsomot megtisztítok, meghámozok és felkockázok
• 4 nagy fej hagymát szintén felkockázok és kevés finomított repceolajon megpárolok  (a Floriol bevált, a hidegen sajtolt ehhez sajnos nem jó)
• a paradicsomkockákat rádobom a párolt hagymára, kicsit megsózom és addig főzöm, amíg a levének a nagy része el nem fő
• ezután botmixerrel pépesítem, majd fűszerezem1 evőkanálnyi bazsalikommal, 1 evőkanálnyi oregánoval, ráreszelek 2 gerezd fokhagymát, és belekeverek 1 evőkanálnyi nyírfacukrot
• még egyszer alaposan összeforralom, majd forrón üvegekbe töltöm, jól lezárom és egy-két napra száraz dunsztba teszem.

Mivel a pizzaszószból egyszerre csak kis mennyiség szokott kelleni, ezért ezt kis üvegekbe szoktam eltenni. A bébiételes üvegek remekül megfelelnek erre a célra, csak arra kell figyelni, hogy pontosan zárjuk le a fedeleket, mert ha esetleg ferdén kerül rá a fedő, nem tud kialakulni vákum az üvegben , így az eltett pizzaszósz könnyebben elromolhat.

Egyébként ez egy alap paradicsomszósz, amit nem csak pizzakészítéshez használhatunk fel, hanem remekül ízesíthetünk vele mindenféle mediterrán ízvilágú ételt is.  🙂

Próbáljátok ki Ti is!

A kertünkben a tavalyi év során tömeges monília-fertőzés pusztított. Ennek esett áldozatául többek között 4 meggyfám is 🙁  Egy kicsi fa túlélte a fertőzést, és meghálálva a gondos ápolást, idén jókora gyümölcshozammal örvendeztetett meg minket. Összesen 15 kg meggyet adott, méghozzá a jobbik fajtából 🙂

Neki is estünk a gyerekekkel, kosarat, létrát ragadtunk és irány a kert. Mire apu hazaért, már rotyogott a lekvár.

Én a lekvárfőzést – bevallom – nagy mértékben leegyszerűsítettem. A tisztított, magozott meggyet lemértem, és egy nagy fazékban feltettem főni. Amikor a levének nagy részét elfőtte, botmixerrel összezúztam és tovább főztem, míg be nem sűrűsödött. Ekkor hozzáadtam kilónként 50 dkg cukrot és még 30 percig főztem. Miután elzártam a gázt, a teljes lekvármennyiségben elkevertem 0,5 dl tequilát. Üvegekbe töltöttem és minden üveg tetejére csipetnyi – vagy még annál is kevesebb – szalicilt tettem.  Ennyi. Évek óta így teszem el a meggylekvárt és még nem volt rá panasz. A tequila egyrészt tartósítja, másrészt nagyon kellemes ízt ad a meggynek.  Kenyérre kenve, palacsintába vagy süteménybe töltve isteni!

Hajrá! Tessék kipróbálni! 🙂

Íme az idei szezon első lekvárkái. Eperből készültek, bébiételes üvegekbe kerültek, ezzel kezdetét vette nálam az őszig tartó lekvárfőzés. Lassan alakul a kamrapolc… 🙂 Az epret követi majd a meggy, ribizli, sárgabarack és a sort a szilva zárja. Persze biztosan idén is lesznek kilengéseim – egres, szőlő és társai – majd mindenről beszámolok. Most lássuk az epret!

Eperlekvár készítése roppant egyszerű: a megmosott, megtisztított epret egy fazékban felteszem főni. A nagyobb szemeket négyfelé vagy félbe vágom, a kisebbeket egészben szoktam hagyni. Nem bonyolítjuk túl a dolgot, kb. 20 perc fővés után kilónként 25 dkg cukrot adok hozzá és gyakran kevergetve addig főzöm, amíg a teteje bőrösödni nem kezd. (Kb.30 perc 1 kg gyümölcsnél.) Utána üvegekbe töltöm és mindegyik tetejére teszek csipetnyi szalicilt, jól lezárom és a konyhapulton hagyom kihűlni.  A mostani lekvárfőzésünk rendhagyó módon folyt, ugyanis Cecilynek fogzási fájdalmai voltak, utálta a borongós időt is,  ezért eléggé lekötötte a figyelmemet, így hát segítséget kellett kérnem: beállítottuk a telefont, hogy 5 percenként jelezzen és mindig más ment megkeverni a lekvárt. A nagyok rendkívül szorgalmasak voltak, midig mondták, hogy mikor ki a soros, én a kisszobába csak azt hallottam: “Kristóf!” “Veronika!” Anyu te jössz. Tudsz menni?” és így tovább 🙂  Végül is vidám volt! 🙂 Így egy kicsit mindenki magáénak tudhatja az első lekvárokat.

Már terveztük egy jó ideje, hogy kéne itthon rendezni egy jó kis téli disznóvágást, de valami mindig közbejött. A télből tavasz lett mire sikerült mindent megszerveznünk. Sajnálkoztunk is, hogy sajnos nem lesz meg azaz igazi disznóvágás-fíling hó és fagy nélkül, na de mindegy, végülis nem a hó, hanem a tele hűtőláda a lényeg. Persze a mennyei időjárásfelelős elintézte nekünk a márciusi telet. Egyik szemünk sírt – már megint csúszik a baromfiudvar-projekt – a másik nevetett, mert mégiscsak lesz díszletünk a téli disznókodáshoz. 🙂

A kedvenc hentesünknél rendeltük meg a fél hízót, plusz még hozzá ezt-azt (extra belsőségek, miegymás). Szereztünk hurkatöltőt, lehoztuk a padlásról a régi teknőt, előszedtem a nagy vajlingokat. Elég hamar kiderült, hogy az én háztartásom nincs berendezkedve ilyen nagyságrendű megmozdulásokra. A késeim sem álltak a helyzet magaslatán, de szerencsére a szüleim komplett felszereléssel érkeztek. A rutin ugyebár…  🙂   Én gyerekkoromban voltam utoljára disznóvágáson, akkoriban ez nem igazán hozott lázba, inkább a közösségi szellem hatott rám. Egészen más volt gazdasszonyként közreműködni az eseményen. Jól titkolt, enyhe pánikrohamot kaptam, amikor a férjem lepakolta a konyha közepére a húsokkal, belsőségekkel, egyebekkel teli ládákat és kedvesen, mosolyogva megkérdezte: – na kicsim, akkor  hogy kezdjük?   🙂  Hát, gondolom szétválogatjuk, hogy miből mi lesz…   Persze az anyukám mentett meg, akit egyébként bébiszitterkedni hívtam, de Cecily olyan kis jó fej, igazán nem igényelte az állandó babusgatásunkat.

Amikor már tudtam, hogy miből mi lesz, hamar magamra találtam a konyhában. A munkából Veronika és Kristóf is kivették a részüket, sőt – és ez nagy szó – egész nap nem kapcsolták be a számítógépeket!

Na, nézzük mi finomak készültek:

Délihús – ez a kedvencem. Azért déli, mert ez a disznóvágási ebéd. Ki hitte volna? 🙂

Kell hozzá:

• mindenféle hús, nagyobb darabokra vágva:  sok sovány husi, kevés szalonna, még kevesebb csontos hús, némi bőr.
• só
• bors
• fűszerpaprika
• jó sok hagyma, én kb. 3 kg. húsféléhez 6 db hagymát használtam
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 1 palack vörösbor

Így készül: A húsokat, meg a többi disznóságot beletesszük egy nagy lábasba és állandóan kevergetve kifehéredésig pirítjuk. Zsiradék nem kell alá, mert enged magából eleget a szalonna is. Ha megpirult, rádobjuk az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát, megszórjuk fűszerpaprikával, jól elkeverjük, sózzuk, borsozzuk, felöntjük a vörösborral és lefedjük. Legalább 2 órára magára hagyjuk, meg is feledkezhetünk róla. Azért nem árt néha megkeverni vagy felönteni vörösborral. Vizet véletlenül sem öntünk alá. Ha már jó puha a hús és jó vastag szaftja van, el is készült. Nálunk a körete főtt krumpli, de tarhonya is mehet mellé.

Abált szalonna – a másik kedvencem  🙂

Kell hozzá:

• nyers, húsos szalonna
• fokhagyma
• só
• egész bors
• babérlevél
• 2 szem borókabogyó
• tetejére fűszerpaprika, reszelt fokhagyma

A szalonnát feltesszük főni annyi vízzel amennyi ellepi. A főzővizet sóval, egész borssal, babérlevéllel, fokhagymával, borókabogyóval fűszerezzük. Ha a szalonna puhára főtt,a vízből kivesszük és még melegen jó vastagon megszórjuk fűszerpaprikával és ráreszeljük a fokhagymát.

Hurka – na ehhez kellett a teknő 🙂

A hurka úgy készül, hogy a mindenféle belsőségeket megfőzzük és ledaráljuk. Ugyanabban a vízben a disznófejet is megfőzzük, kicsontozzuk, ledaráljuk. A vízből elvesszük a szükséges mennyiséget és a rizst is megfőzzük. A jelentős mennyiségű hagymát még előző este zsíron megpároltam. Ezt az egészet a nagy teknőben összekeverjük, fűszerezzük sóval, borssal, majoránnával, fűszerpaprikával.  Kezdődhet a hurkatöltés. Jó mulatság, a gyerkőcök is kipróbálták 🙂

A kész hurkákat még egyszer pár percre be kell tenni az abáló vízbe, majd jól kihűteni, mielőtt a fagyasztóba kerülne.

Kolbász

Ehhez jelentős mennyiségű darált húsra lesz szükségünk, de fontos, hogy ne mind sovány hús legyen, kell bele szaftosabb  is, sőt némi szalonna is. A darált húst fűszerezzük fűszerpaprikával, sóval, borssal, őrölt köménnyel, darált fokhagymával. A töltés után mehet a füstre, a sütőbe vagy a fagyasztóba 🙂

Na. Hirtelen ennyi. Ez a nap nem a diétáról szólt Jó érzés volt este leülni és hátradőlni. Túl vagyunk rajta!  🙂