Archívum

PostHeaderIcon Levendulás limonádé és mentás málnaszörp

Forró nyári napokon jól esik a hideg, üdítő ital. Ezúttal két gyermekbarát, alkoholmentes frissítőt hoztam.

Mindkét ital alapja az otthon is egyszerűen elkészíthető levendula, illetve málna szörp.

Én így készítem a levedulaszörpöt:

2 kg cukorból és 2 liter vízből szirupot főzök. A forrásban lévő szirupba belekarikázok 1 db jól megmosott citromot, majd a tűzről levéve belekeverek 1 evőkanálnyi citromsavat és körülbelül 30 dkg levendulavirágot. Lefedve félre teszem. Másnap leszűröm, újra forralom és forrón üvegekbe töltöm, azonnal lezárom és teljes kihűlésig száraz dunsztba teszem. Hűvös helyen tárolom. Ha van rá ideje, akkor nagyon jól, sokáig eltartható, így akár még télen is lophatunk egy kis nyárias életérzést általa 🙂

A levendulavirágot a legnagyobb napsütésben szedjük, mert ekkor a legmagasabb a növény illóolajtartalma. Szörp készítéséhet a levendulának csak a virágát használom fel.

A hosszú eltarthatóság záloga a sterilitás, ezért az üvegeket felhasználás előtt mosogatógépben magas hőfokon sterilizálom, a kupakokat kifőzöm. Az én befőzési kabalám a kupakok alá tett celofán 🙂

Levendulás limonádéhoz a bevált keverési arányban higítom a kész szörpöt szénsavas vagy mentes vízzel, majd jeget, citromot és díszítésnek levendulavirágot adok hozzá. Nincs pontos receptem, kóstolni szoktam 🙂

A mentás málnaszörpöt szintén vízzel higítva, jéggel, mentával készítem.

PostHeaderIcon Kovászos uborka

Ragyogó, napsütéses, csodás idővel ajándékozott meg minket a nyár így augusztus vége felé, ezért úgy döntöttem, hogy készítek még egy nagy adag kovászos uborkát.

A kovászos uborka nálunk nagyon népszerű, igazi nyári finomság, az utolsó cseppig el szokott fogyni. Gyermekkoromból emlékszem, hogy a nagymamám egész nyáron készítette, mindig ott sorakoztak a pincében a már elkészült nagy üveg koviubik. A mamáéknak a domboldalba fúrt, hosszú, egyenes pincéjük volt. Jobb oldalon voltak szépen sorjában a hatalmas boroshordók, bal oldalon pedig minden más, amit a pincében tároltak. Nagyon kellemes, állandó klíma volt ebben a pincében és az a különleges, szép illat, amit bármikor fel tudok idézni. A pinceajtó kulcsára is emlékszem 🙂 hatalmas vaskulcs, a nagypapa őrizte magasan, fent egy polcon a konyhában, hogy mi gyerekek ne tudjuk elérni. Gyakran mondta, hogy a pince veszélyes, oda mi csak felnőttel mehetünk be. És így is volt. Mindig szót fogadtunk.

De visszakanyarodva a koviubihoz: rá kell szánni az időt, körülbelül 3 nap alatt érnek be az ízei. Elkészítéséhez szükségünk lesz egy jó nagy üvegre. Amikor idén nyáron először készítettem, sehol sem találtam a nagy üvegemet, ezért négy kisebb üvegben tudtam elosztani az uborkát. Így sem lett rossz, sőt, kisérletképpen az egyik üvegbe nem is tettem kruplit, csak fokhagymát, de így is remekül beindultak a várt folyamatok, a végeredmény elképesztően finom kovászos uborka lett, nem puhult fel, pont olyan lett, amilyennek lennie kell. Idén nyáron segítőkész szepezdi emberek jóvoltából szert tettem egy nagy, uborka kovászoló üvegre, azóta abban készítem.

Íme a recept!

Amire szükségünk lesz:

  • 3 kg kovászolni való uborka
  • 1 fej fokhagyma
  • 1 csokor kapor
  • 2 db krumpli
  • egész bors
  • borókabogyó
  • víz

Az uborkát nagyon alaposan megmossuk, én egy erre a célra rendszeresített mosogatószivacs dörzsi felével szoktam alaposan átdörzsölni, többször öblítjük, majd éles késsel négy oldalon bevágjuk (vagy két oldalon hosszában átvágjuk) úgy, hogy a végeit nem vágjuk át. A krumplit meghámozzuk és felkarikázzuk, a fokhagymagerezdeket megtisztítjuk. 3 liter vízben teljesen feloldunk, elkeverünk 2 nagy evőkanálnyi sót. Én meg szoktam kóstolni, akkor jó, ha jó sósnak érezzük.

A nagy üvegünk aljára teszünk pár karika krumplit, majd erre szépen elrendezzük állítva az uborkáinkat, itt-ott közé teszünk egy-egy gerezd fokhagymát, néhány szem egészborsot és pár szem borókabogyót, az uborkákra fektetjük a megmosott kaprot, majd még egy réteg uborka következik, közé fokhagyma kerül mint az alsó sornál. Néhány karika krumplit fektetünk a tetejére, majd az egészet szépen felöntjük a sós vízzel. Az üveget csak lazán, egy kistányérral fedjük le, sőt alá is teszünk egy tányért, mert az érési folyamat során ki fog folyni belőle egy kicsi lé.

Az így összeállított üveget meleg helyre tesszük, nekem a veranda asztal ideális helynek bizonyult, ha hűvösek az éjszakák, akkor éjjelre be szoktam vinni, nehogy visszahűljön. Körülbelül 3 nap alatt lesz belőle kovászos uborka. Ekkor az üvegből kiszedem, a levét leszűröm, majd a leszűrt lébe visszatéve hűtőben tárolom.

A nagymama mindig kenyérrel készítette, nekem viszont ez a krumplis verzió vált be jobban, talán a kenyér minősége sem olyan már, mint akkor.

Az így elkészített kovászos uborka állaga kitűnő, ropogós, az íze pedig az az igazi, klasszikus íz, amit tőle el is várunk 🙂

Jó étvágyat kívánok!

PostHeaderIcon Az Élet Fűszerei Balatonszepezdről

Nyári Napfelkelte Balatonszepezden

Isten hozott minden régi és új olvasót!

Az elmúlt évek történései sokmindent átírtak a családom életében. Felnőtt gyermekeim, Kristóf és Veronika félig-meddig már kirepültek a családi fészekből, Cecília pedig – szinte hihetetlen – ötödik osztályos felsősként folytatja tanulmányait idén szeptembertől.

A covid időszaka alatt úgy gondoltam, talán az egészségügyben tudom magam leginkább hasznossá tenni, ezért hallgatva az emberszerető, segítőkész énemre az Állami Szívkórházban helyezkedtem el, megvalósítva ezzel egy réges régi álmomat, melyet cirka … nem is tudom hány éve, középiskolás korom óta dédelgettem magamban. Balatonfüred a szívem csücske. Rengeteg szép emlékem kötődik ehhez a városhoz. A Szívkórház sokat adott nekem, hálás vagyok azoknak a nagyszerű embereknek akiket ott megismerhettem, általuk magamról is új ismereteket szereztem, talán egy kicsit jobb ember is lettem. Az ápolói munka nehéz. Leterheli az embert. Ez nem titok. Főleg ha az ember törekszik arra, hogy a lehető legjobban végezze. Így történt, hogy a munkán és a családon kívül (sajnos néha már ők is érezték a hiányomat) semmi másra nem jutott időm. Arra eszméltem, hogy nélkülem repülnek el a hónapok, évek. Itt élek ezen a csodás helyen és csak aludni járok haza. A Balaton partját csak az autóból látom… a szomszédaimon kívül szinte senkit nem ismerek a lakóhelyemen. Meghoztam hát a döntést és fájó szívvel, de hatalmas megnyugvással búcsút mondtam a Szívkórháznak.

Azóta nyolc hónap telt el, de egyetlen nap sem tétlenül. A helyi könyvtár menedzselése a könyvtári programok szervezése örömteli feladatokkal lát el, új kihívások elé állít engem. Sok új barátot szereztem és sok-sok időt tudok együtt tölteni Cecíliával, ami már nagyon, nagyon hiányzott.

Közben ápolgatom a kis konyhakertemet, vegyszermentes, mondhatni bio zöldségekkel, fűszerekkel látom el a kis családomat. És újra örömmel főzök sokat, sokfélét. Készítem a fűszerkeverékeket, teakeverékeket, szörpöket, lekvárokat, befőtteket, savanyúságokat… Nemrég észervettem, hogy újra elkezdtem fotózni az általam készített étkeket, gyüjtögetni a kipróbálásra váró recepteket… így hát arra gondoltam, ideje lenne folytatni a blogolást 🙂 De! Helyi termelőként! Az ehhez szükséges engedélyek már folyamatban vannak, a brand kiépítése már a finisben 🙂 … és ötletből nincs hiány. Az “Élet Fűszerei Balatonszepezdről” termékei hamarosan elérhetőek lesznek 🙂

Míg mindez megvalósul, el fog telni még pár hónap. Addig is folytatom az Élet Fűszerei blogot, mert szükségünk van ezekre a fűszerekre, az élet apró ajándékaira, egy jó szóra egy kedves baráttól, egy új süteményreceptre a szomszéd nénitől, a kamra polcára került, télire eltett ízekre, a kézimunkázás léleknyugtató örömeire … az életünk fűszereire.

PostHeaderIcon Karanténkenyér 2.0

Az 1.0 verzió egy kis félkilós cipócska volt, róla majd később.

A mai kenyér receptje a következő:

  • 1 kg liszt (én most BL55-ös fehér lisztet használtam)
  • 5 dl langyos víz
  • egy kocka élesztőnek az 1/3 része, kb 2 dkg
  • 1 kiskanálnyi cukor
  • 1 evőkanálnyi só
  • 1 dl étolaj

A lisztet a sóval egy nagy tálban alaposan átkeverem egy kézi habverővel, ezáltal sokkal levegősebb lesz a lisztünk, könnyebben tudunk vele dolgozni. A liszt közepében egy kis gödröcskét alakítunk ki, ide öntünk 2 dl langyos vizet, amiben elkeverjük a cukrot és az élesztőt úgy, hogy egy kis lisztet is keverünk hozzá, kb mintha nokedlitészta lenne. Letakarjuk és megvárjuk, míg az élesztő dolgozni kezd, ekkor hozzáöntjük az olajat és a maradék 3 dl langyos vízzel szépen bedagasztjuk a kenyértésztát. Elképzelhető, hogy kell még bele 1-2 evőkanálnyi víz, vagy egy pici liszt, ezeket óvatosan adagoljuk. Én szakaszosan szoktam dagasztani, mert hamar elfáradok, 2-3 alkalommal is meg-megállok pihenni 5-8 percre, ekkor a tészta is pihen. Akkor vagyunk készen a dagasztással, hogyha a tészta ruganyos, nem ragad, nem csomós, szép fényes. Ekkor letakarva meleg helyre tesszük, kb 40 percig pihentetjük, majd újra átdolgozzuk, áttesszük egy papírral bélelt sütőformába (én a kacsasütő alsó részében sütöm az 1 kg-os kenyeret) és letakarva további 30-40 percig pihentetjük.

Közben a sütőt előmelegítjük. Az én sütőm elektromos, ebben a gőz funkciót bekapcsolva, 180 C fokon 50 percig sütöm úgy, hogy kb 2 dl vizet töltök a sütő aljában erre szolgáló mélyedésbe. Mindenképp ajánlatos egy kis kerámia edénykében vizet tenni a sütő aljába, mert ettől lesz gyönyörű szerkezetű, ropogós héjú a kenyerünk.

Jó étvágyat kívánok!

PostHeaderIcon Újra a pályán!!

Hű, de régen voltam itt!!

Annyi-annyi-annyi minden történt, hogy ….. nagyon hosszú lenne elmondani…. DE! Itt vagyok! Mélységek, magasságok, betegségek, felgyógyulások, az élet kisebb-nagyobb megpróbáltatásai után, új otthonomból, Balaton Szépe településről, Balatonszepezdről küldöm soraim 🙂

Na, karantén van!!

Majd kb 20 év múlva a cuki unokáink csillogó szemmel fogják kérni, hogy “Nagymama, azt meséld el, amikor a járvány miatt karanténban voltatok! Az milyen volt?”

És mi fátyolos szemmel, távolba révedve: “Jaj kedveském…. a 2020-as koronavírus miatti karantén ma már történelem…” És elmeséljük, hogy milyen volt…

Ma még sajnos nem tudok múltidőben írni erről, hiszen nyakig vagyunk benne.

Karácsony előtt kezdtünk szépen lassan Balatonszepezdre költözni. Az iskolaszüneteket és a hétvégéket itt töltöttük, szépen berendezkedtünk – közben a világban tombol a koronavírus járvány –  aztán egy tavaszi péntek estén ért minket a bejelentés, hogy hétfőtől bezárják az iskolákat, indul az online oktatás. Az egész család egyre gondolt: akkor mi szépen itt is maradunk. Ezzel a költözés-kérdést ki is pipálhatjuk. Lakcímkártyáink szerint már úgyis balatonszepezdiek vagyunk 🙂

Még egy-két nélkülözhetetlen apróságért, a kutyáért és a macskáért tettünk pár Szepezd-Mende-Szepezd nonstop járatot, útközben a Metróból feltöltöttük a kamrát, és gyakorlatilag mióta itt vagyunk, nem léptünk ki a kapun.

Viszont, van szigorú napirendünk. Ez nélkülözhetetlen. Egy államvizsgára készülő, egy érettségire készülő és egy elsős gyermek, valamint egy állandó hómofiszozó apuka mellett az első feladatunk az volt, hogy mindenki készített egy kilincsre akasztható kis táblát magának, csak nem azzal a felirattal hogy “takarítást kérek” mint a szállodákban, hanem “online vagyok, ne zavarj” , “bocsi, tanulok” , “imádlak, de most ne gyere be” … és így tovább.

És persze minden nap főzök. És sütök. Kenyeret is. Mert nem járunk boltba. És ma kiposztoltam a második karanténkenyerem képét a fészbukon. És olyan sok ismerősöm kérte a receptjét, mert most mindenki gyakorlatilag ugyanazt csinálja amit én: otthon van, gyereket nevel, családot koordinál, küzd a krétával, naponta felteszi magának a kérdést: biztos, hogy kell Cecíliának a szolfézs??? (na jó, ez lehet, hogy egyedi 🙂 ) és otthon az anyukák főznek, kenyeret, sütnek, kiflit sütnek, kovászt készítenek….

Jöjjön hát az a kenyérrecept a következő posztban 🙂

 

 

PostHeaderIcon :)

Bizony, bizony … készülnek már az ünnepi finomságok <3

 

PostHeaderIcon Hangolódunk…. <3

Mézeskalács szirup 🙂 Idén is elkészítettem …. az adventi kávék elmaradhatatlan varázsszere <3

Próbáljátok ki! A siker garantált 😉

Mézeskalács szirup

PostHeaderIcon Lesz lecsó … meg még ami adódik :)

Az ilyesmit augusztusban jó csinálni, állítólag a szeptemberi paprika már kesernyés lehet…. úgyhogy biztosra mentem, még augusztus közepén a polcra került minden.

Bevásárló körutamon három zöldségest látogattam meg, egy – két dolog volt a kertben is, volt amit háznál vettem és utoljára még anyukámhoz is betértem a legmegbízhatóbb paradicsomokért. A fotó az első zöldséges után készült, mire hazaértem megtelt a csomagtartó, arról sajnos nem készült kép, de adtam magamnak gondolatban tetriszből egy ötöst 🙂

Elsőnek a lecsót készítettem el, mert az egy kicsit macerásabb mint a többi:

5 kg paradicsomot és 5 kg paprikát alaposan megmostam, majd a paradicsomokat négy felé vágva egy jó nagy fazékban feltettem főni, 1 bögrényi vizet öntöttem alá. Közben a megmosott paprikát kockákra vágva előkészítettem.

Miután a paradicsomok puhára főttek, jó sok levet engedtek és a héjuk elkezdett leválni, botmixerrel az egészet kissé pépesítettem, majd le is passzíroztam, hogy ne maradjon benne paradicsommag és héj.

 

A lepasszírozott paradicsomot visszatöltöttem a fazékba és beleöntöttem az előkészített paprikát. Kb. 5 perc alapos összeforralás után üvegekbe töltöttem, és még forrón le is zártam. Mielőtt lecsóim a polcra kerültek volna, három napot töltöttek a száraz dunsztban. 13 üveggel lett belőle.

Következő etap a csalamádé:

  • 3 kg fejes káposzta
  • 2 kg paprika
  • 2 kg uborka
  • 2 kg hagyma
  • 1 kg sárgarépa
  • 15 dkg só
  • 45 dkg cukor
  • 0,5 liter ecet (10 %-os)
  • 1 evőkanálnyi citromsav
  • 1 teáskanálnyi borkénpor
  • 1 evőkanálnyi nátrium-benzoát

A zöldségeket nagyon alapos tisztítás után előkészítjük: a káposztát legyaluljuk, a paprikát, uborkát, sárgarépát és a hagymát pedig egyforma vastagságú karikákra vágjuk. Én mindent bedobáltam az aprítógépbe, pár perc alatt kész is lett.

A felaprított zöldségeket egy jó nagy edénybe tesszük, nekem ez az ikeás, lefedhető tároló nagyon bevált…. elvileg ebben burgonyát és hagymát kéne tárolni a svéd ötlet alapján, de szerintem aki ezt kitalálta, soha az életében nem próbált még olyan edényben tárolni burgonyát vagy hagymát, melynek a szellőzése gyakorlatilag zéró 🙂 nagyon sok minden másra viszont tökéletesen alkalmas, például most ebben készítem a csalamádét 🙂

Tehát, egy jó nagy edénybe tesszük az összes zöldséget és kissé átforgatjuk kézzel, majd rátesszük a többi hozzávalót és az egészet nagyon alaposan kézzel átforgatjuk. Itt jegyzem meg, hogy én jódozatlan, tiszta himalájai sót használok, az a legtutibb.

Ha ez megvan, szépen lefedjük az edényt és másnapig nem is nyúlunk hozzá.

Másnap sterilizált üvegekbe töltjük (kézzel-merőkanállal, ahogy tetszik, lényeg hogy levével együtt, mert az másnapra pont annyi lesz amennyi az üvegekbe kell) lefedjük és mehet a polcra.

Ebből a mennyiségből 16 üveg csalamádé lett. Nagyon sokáig eláll és nagyon nagyon finom!

És a harmadik felvonás: a savanyúság

Először elkészítjük az úgynevezett felöntőlét:

  • 5 liter vizet
  • 7,5 dl ecetet (20 %-os)
  • 1 kg cukrot
  • 5 evőkanálnyi sót
  • 1 evőkanálnyi borkénport
  • 1 evőkanálnyi nátrium-benzoátot

egy nagy fazékba töltjük és szépen összeforraljuk, kb. 5 perc főzés után a tűzről levesszük és kihűtjük.

Az összes zöldséget amit fel szeretnénk használni alaposan megtisztítjuk és előkészítjük. Én használtam fejes káposztát legyalulva, ezt paprikába töltöttem, hagymát, fokhagymát, paprikát, uborkát, karfiolt, patisszont, sárgarépát. De tehetünk bele brokkolit, kis dinnyét, zöld paradicsomot is, én ezeket most kihagytam.

A steril üvegek aljára tesszük a fűszereket ízlés szerint: mustármagot, koriander magot, babérlevelet, egész borsot, kaprot, borókabogyót… stb. Szépen elrendezzük a zöldségeket az üvegekben – itt jól jöhet a fent említett tetrisz tudásunk – majd minden üveget felöntünk a kihűlt felöntőlével. Az üvegeket lefedjük és ez is mehet a polcra 🙂 Ha marad levünk, akkor hűtőbe téve pár napig még felhasználható.

1db 5 literes, 7db 7 dl-es és 3 kis üveg savanyúságom lett.  Nagyon sokáig el fog állni és nagyon finom lesz. Pár hétig még nem kóstolhatjuk meg, meg kell várnunk, míg az ízek összeérnek benne 🙂

Az üvegeket én nagyon alapos mosás után  közvetlenül felhasználás előtt még a mosogatógépbe is be szoktam tenni és itt sterilizálom a legmagasabb hőfokon. A fedőket pedig egy fazékban 10 percig forralom, főzöm, így csírátlanítom.Celofánt mindig teszek a fedő alá 🙂 ez a kabalám.

 

 

 

PostHeaderIcon Olívaolajban eltett aszalt paradicsom

Nagyon szeretem a nyár ízeit eltenni télire, és idén megleptem magam egy gyümölcsaszaló géppel is, hogy ne csak lekvár sűrítmény, szörp, hanem aszalmányok formájában is megtehessem ezt.

Az anyukámtól sok finom, édes paradicsomot kaptam, párat félretettem a reggelihez, a többi pedig már ment is az aszalógépbe:

Alapos tisztítás után a kisebb paradicsomokat félbe, a nagyobbakat négy felé vágtam, szárukat, magjaikat és a kocsonyás belső részt eltávolítottam belőlük. Finom szemcséjű sóval kicsit megsóztam és a vágott felükkel felfelé elrendeztem őket az aszalógép 4 tálcáján. Az aszalás 70 fokon, kb 10 óráig tartott úgy hogy időnként cserélgettem a tálcákat.

A paradicsomot nem kell kopogósra szárítani, inkább az a cél, hogy bőrszerű, ráncos legyen és erős nyomással sem tudjunk belőle folyadékot kipréselni.

Az aszalás végeztével még pár óráig tálcán letakarva hagytam “pihenni” a paradicsomokat, majd szintén a vágott felükkel felfelé kisterilizált üvegbe tettem öket, fokozatosan felöntve olajjal, hogy egy pici légbuborék se maradjon benne. A 4 aszalótálcányi paradicsomból 2 kicsi és 1 nagy üveggel tudtam eltenni, a kis üveges paradicsomokhoz az olajon kívül mást nem tettem, a nagy üvegesbe viszont került pár szem egész bors, pár szem késlappal meglapított borókabogyó, 1 mokkáskanálnyi bazsalikom, 1 mokkáskanálnyi oregánó, 1 db babérlevél és néhány gerezd fokhagyma. Sajnos csak szárított fűszereket tudtam használni, mert a nagy kánikula teljesen tönkretette a fűszerkertemet.

Most a paradicsomjaim a spejzpolcon pihengetnek, az őszi-téli időszakban sültekhez, pizzafeltétként, ízesítőként fognak az ételeimbe kerülni.

Felsorakoztak a nyár ízei 🙂

PostHeaderIcon Mézeskalács szirup

Így advent közeledtével a sütőtök-őrületet lassan a mézeskalács-őrület váltja fel a konyhámban. Imádom ezeket az illatokat, ahogy belengik az egész házat és minden olyan karácsony-illatú lesz….  ezt a szirupot még készíteni is gyönyörűség.

Nagy előkészületet nem igényel, néhány perc alatt elkészül és hűtőszekrényben simán eláll az ünnepekig.

Hozzávalók:

  • 1 bögre (2,5 dl) víz
  • 1 bögre cukor
  • 1 mokkáskanálnyi vaníliás cukor
  • 1 evőkanálnyi mézessütemény fűszerkeverék
  • 1 evőkanálnyi méz

Az összes hozzávalót egy lábasba tesszük és lassú tűzön, állandó kevergetés mellett összeforraljuk. Kb. 5 percig főzzük, majd tűzről levéve 5 percig állni hagyjuk. Teaszűrőn átszűrjük és kihűtjük, majd jól zárható, tiszta üvegbe töltjük. Hűtőszekrényben hetekig eláll.

.

Ajándéknak is remek ötlet 🙂

 

2024. május
h K s c p s v
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031