Az Élet Fűszerei Balatonszepezdről

Sajnos minden téli szünet egyszer véget ér. Én vasárnap délután jöttem rá, hogy másnap bizony suli van. Tízórait kell csomagolni és bizony nincs itthon egy darab péksütemény sem. Bevallom, nemrég nyílt Mendén egy remek pékség, ami vasárnap is  este 9-ig nyitva van, de nem volt kedvem elindulni, autóba ülni, gyalogolni pedig végképp nem a hidegben. Így hát maradt a házi pékség alternatívája. Amit nem is bánok, hiszen legalább tudom, hogy egészséges, adalékanyagoktól mentes tízórait fogyasztanak a gyermekeim. Nem is beszélve, az egész házat betöltő finom illatokról! Nem tartott sokáig rábeszélni magam egy kis kiflisütésre. Íme a recept:

Mi kell hozzá?

• 50 dkg liszt (40 dkg fehér tönkölyliszt, 10 dkg fehér búzaliszt)
• 2,5 dl víz
• 2,5 dkg élesztő
• 1 kiskanál cukor
• 1 kiskanál só
• 6 dkg puha vaj (véletlenül sem margarin!)

A vízben az élesztőt a cukorral felfuttatjuk. A liszteket a sóval kézi habverővel alaposan elkeverjük, majd dagasztótálba tesszük, hozzáadjuk az élesztőt és a vajat. Ha dagasztógéppel dolgozunk, először 2 percig alacsony fokozaton, majd 1 percig magas fokozaton dagasszuk a tésztát. 10 perc pihenő után a dagasztást megismételjük. Ha kézzel dagasztunk, tépkedő mozdulatokat alkalmazzunk, ezt addig folytassuk, amíg a tészta könnyen elválik az edény falától és a kezünktől.

A dagasztás végeztével szobahőmérsékleten, letakarva pihentessük a tésztánkat 15 percig, majd készítsük el a kifliket a következő képpen:

A tésztát finoman átgyúrjuk, majd kb.  0,5 cm vastagságú korongot nyújtunk belőle. Ezt lisztbe mártott pizza vágóval 8 cikkelyre vágjuk. Egyenként minden szeletkét kívülről befelé haladva feltekerjük, kifli alakúra hajlítjuk és tepsire tesszük. 15 percig a tepsiben pihentetjük, közben a sütőt 200 C fokra melegítjük. Közvetlenül sütés előtt a kifliket vízzel megkenjük. 20 perc alatt megsütjük.

Ebből a mennyiségből 8 darab dundi kifli készíthető.

Jó étvágyat!

Van aki karácsonyra készíti el, van aki szilveszterre. Egy dolog biztos: a kocsonyát télen szeretjük.

Gyermekkoromban áhítattal néztem a veranda asztalán felsorakoztatott tányérokat, melyekben ott pihent dermedt némaságban a kocsonya.Mindig nagy tisztelettel szemléltem a nagymamit kocsonyakészítés közben, és azon gondolkoztam, vajon milyen varázslat hatására lesz a levesből szilárd halmazállapotú, remegő kocsonya. Próbáltam meglesni az átlényegülés pillanatát, de a próbálkozásaim nem jártak sikerrel. Sokáig el sem tudtam képzelni, hogy ilyet én is tudnék készíteni, míg egyik téli estén a kezembe nem akadt a nagyi régi kocsonya receptje. Ahogy olvasgattam megszületett bennem az elhatározás: ideje kipróbálnom.

Mi kell hozzá?

• 1 db füstölt hátsó csülök
• 60 dkg sertéslapocka vagy comb
• 2 db sertésköröm
• 2 db sertésfarok
• 2 db sertésfül
• 1 nagy fej hagyma
• 1 fej fokhagyma
• 2 db babérlevél
• só
• egész bors

Így készül:

A kocsonyakészítést reggel szoktam elkezdeni, így vacsira már fogyaszthatjuk is.

A füstölt csülköt alaposan megmossuk és feltesszük főni. Egy másik nagy fazékban az összes többi hozzávalót tesszük fel főni, annyi vízben amennyi pont ellepi. Előtte persze nagyon alaposan, több vízből megmossuk, megkapargatjuk a disznóságokat.  A hagymát felaprítva, a fokhagymát gerezdekre szedve, meghámozva tesszük bele.

Ha felforr, tetejét lehabozzuk, és nagyon lassan, kis tűzön főzzük több órán keresztül. Ha a sertéslapocka megpuhult, akkor kivehetjük, de a többi cuccot tovább főzzük, amíg a körmök szét nem esnek.

Közben ne feledkezzünk meg a füstölt csülökről sem, amennyiben az megpuhult, kivehetjük a vízből és kicsontozhatjuk.

Amíg a kocsonya főddögél, elkészítjük a tányérokat: minden tányérba elhelyezünk egy szelet sertéslapockát és egy szelet füstölt csülköt. Én még egy fél főtt tojást is szoktam bele tenni.

Ha megfőtt a lé, akkor elzárhatjuk alatta a tüzet és hagyjuk pár percig pihenni, szedjük le a zsírt a tetejéről, majd óvatosan szűrőn keresztül adagoljuk a tányérokra. Ezt a műveletet célszerű azon a helyen elvégezni, ahol dermedni – nem fagyni – fognak a kocsonyáink.

Most már nincs más dolgunk, mint megvárni a dermedt végeredményt és egy szelet kenyérrel jóízűen fogyasztani.

Az igazságnak tartozom annyival, hogy a fazék aljában maradt mindenféle fület, farkat, körmöt én a kutyának szoktam adni. Ennek az az egyszerű oka, hogy ezeket az alkatrészeket mi nem szeretjük, a kutyánkat viszont igen. (Chewbacca  ilyenkor karácsonyi ábrázattal vacsorázik.)

Próbáljátok ki! Nem nagy ördöngősség és szinte magától készül el. A nagymami azt mondaná: reggel felteszem és a jóisten estére megfőzi.

Jó étvágyat hozzá!