Az Élet Fűszerei Balatonszepezdről

Advent negyedik vasárnapjára

Küszöbön áll az Ünnep….lassan megérkezünk. Ez alkalomból Wass Albert sorait hoztam el Nektek. Szeretettel ajánlom 🙂

“Csak kicsike fénysugár ez. Alig elegendő, hogy az emberiséget előbbre mozdítsa kétezer
éven át, bár nehány hüvelyknyit. Isten valódi üzenete eltemetődött sötét és bonyolult
elméletek, üres formaságok alá, az álműveltség kitaposott útja alá.

És bár az üzenet igen egyszerű, talán legtöbbünknek túlságosan is könnyen érthető,
mivel elménket hozzászoktattuk, hogy csak bonyolult feladatokkal foglalkozzon, az üzenetet
általában a gyermekek értik meg, amíg csak gyermekek maradnak. Mint ahogy, lelkük
mélyén, gyermekek voltak a pásztorok is.
Isten világa csodálatos, és csodálatos az ember is. Ez minden, amiről az üzenet szól.
Vedd le a színezett szemüveget, azt a hamis szemüveget, melyet az úgynevezett műveltség
rakott a szemed elé. A félelmek, kétségek, téves hiedelmek, tanok és szokások színezte
szemüveget. Vedd csak le, és mindjárt eléd tárul a világ, ahogy azt Isten megteremtette.
Amilyen az valójában.
Hányd le öntudatodról az ember-képzelte tudás ábrándját, a betegségek találmányát, a
szenvedés és gyűlölködés csinálmányát. Isten soha nem teremtett ilyeneket. Ezek csak az
ember maga alkotta világában fordulnak elő, ami nem az igazi világ. Ez csak a színezett
szemüveg világa.
Ám a karácsonyi üzenet legnagyobb titka ezeknél mélyebben rejtezik. A lét alapvető
törvényében. A szeretet törvényében.
Mint ahogy a természet világában minden, amit látunk vagy tapintunk nem egyéb, mint
a ható erő különféle formája, azonképpen a lélek világában az egyetlen létező elem a szeretet.
A világot szeretet hozta létre, szeretettel és a szeretet kedvéért. Így hát a szeretet az
egyetlen indíték, az egyedüli erő, ami képes előbbre vinni a világot. Mondhatnánk, a szeretet
hiánya olyan, mintha fény nélkül járnánk a köd homályában, melyben elvész az ösvény, mely
démoni árnyakat sejtet és ami a semmibe visz.
Ha van okunk, hogy a karácsonyfa gyertyáit meggyújtsuk, az csak az lehet, hogy
emlékeztessük magunkat a szeretet fontosságára az emberi létben. A szeretetre, ami ragyogó
fényként munkál a bennünket körülvevő sötétben, ahol ez a mi világunk telve van az ember
kitalálta rémek ijesztő árnyaival, melyek a gyűlölködés és a szenvedés egyazon tengelye körül
forognak. Ezek a karácsonyi fények kell emlékeztessenek bennünket, legalább egyszer az
évben, hogy nincs más kiút ebből a végzetes örvényből, mint a szeretet.
Ez a család, kedveseim, kicsi homokszem csak a világban. De ha ti fel tudjátok fogni a
karácsonyi örömhír valódi jelentését, és annak tanítását a magatok kis bűvkörében mind
elkezditek működtetni, úgy ez a kicsi homokszem ragyogni fog, mint gyertya a sötétben, és
segít majd másokat, hogy ők is megleljék a maguk útját.
A világ szép és jó. Csillagok, virágok, fák, kék egek és esős éjszakák, a mosoly
embertársunk arcán, a gondolat, mi örömöt és boldogságot fogan — mindez így együtt a világ.
Mikor az útját járjátok, emlékezzetek rá: nincs semmi egyéb körülöttetek, mint Isten, meg
amit belőle visszatükröztök. Ha olykor-olykor úgy érzitek, hogy sötét árnyak vesznek körül,
jusson eszetekbe, hogy csak a magatok árnyékát látjátok, és a sötétség abban nem egyéb, mint
a fény hiánya.

Munkálkodjatok ezeken a magatokban rejlő sötét foltokon, és akkor
megszabadultok a gonoszság, a betegség, a szomorúság árnyától, és minden egyébtől, ami
megrémíthet. Legyen menedéktek a szeretet, és jobb lesz a világ, amelyben éltek.
Ez, szeretett gyermekeim és unokáim, az én nektek írt karácsonyi történetem.
Emlékezzetek rá, ha majd az éjszaka sötétje rátok szakad. Mikor majd úgy látjátok, hogy a
világ elmerül a ködben, és én többé már nem leszek itt, hogy kinyújtsam felétek a kezem.
Veletek leszek mindig ennek a karácsonynak az emlékezetében.”
( Wass Albert 1969 karácsonyára külön kis füzetben megjelentetett angol nyelvű írása, a
“the True Story of Christmas”  Fordította: Simó József )

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.