Az Élet Fűszerei Balatonszepezdről

Posts Tagged ‘tavasz’

Mielőtt azt gondolnánk, hogy a krumplilevest már nem lehet tovább cifrázni, íme itt a bizonyíték, hogy dehogynem! A tárkonyos-citromos-tejfölös verzió rendkívül üdítően hat, már-már ünnepi magasságokba emelve ezt a nagyon is hétköznapi étket.

Hozzávalók:

• 2 fej hagyma
• kevéske olívaolaj
• 60 dkg burgonya
• szárított tárkony
• só
• 1 db leveskocka
• 1-2 babérlevél
• 1 szál vékony cserkészkolbász
• 3 evőkanálnyi tejföl
• 1 citrom lereszelt héja

A hagymát apróra vágjuk és kevés olajon megdinszteljük. A burgonyát meghámozzuk és kis kockákra vágjuk, rátesszük a hagymára, ízesítjük sóval, tárkonnyal, mellé teszünk 1-2 babérlevelet és felöntjük annyi vízzel, amennyi jól ellepi. Beledobjuk a leveskockát, majd a felkarikázott cserkészkolbászt is. Takaréklángon addig főzzük, míg a burgonya megpuhul, ekkor a levesből elveszünk egy merőkanálnyi levet, ebben elkeverjük a tejfölt és a leveshez adjuk. Az egészet még egyszer felforraljuk, közben belereszeljük egy citrom héját is.

Citromkarikával tálaljuk, így ízlés szerint tovább savanyítható.

Jó étvágyat kívánok!

Ha kevés az időnk, ez az egyik legideálisabb ebéd vagy vacsora, hiszen itt a köret együtt készül a főétellel. És az íze verhetetlen.

Mi kell hozzá:

• 4 db egész csirkecomb
• só
• bors
• bazsalikom
• rétesliszt a megforgatáshoz
• 1 kg burgonya
• 4 db paradicsom
• 2 db paprika
• kis darabka vaj

Így készül:

A csirkecombokat sóval, borssal, bazsalikommal fűszerezzük. Egy magas falú tepsit vékonyan kikenünk vajjal, majd belekarikázzuk a burgonya felét, erre jön a paradicsom és a paprika felkarikázva, majd a maradék burgonya. Közben a burgonyát sózzuk! Én a paradicsomot meg szoktam hámozni, de ha nincs friss a kertből -télen miért is lenne??- akkor mirelit, vagy konzerv paradicsommal is elkészíthető.

A befűszerezett csirkecombokat réteslisztben megforgatjuk, ettől lesz a bőre finom ropogós, majd a burgonya tetejére a tepsibe fektetjük, minden csirkecombra teszünk egy kis darabka vajat.

Itt jegyezném meg, hogy ebben az esetben nem helyettesíthetjük a vajat margarinnal, mert a vaj íze rengeteg pluszt hozzátesz az ételhez. Laktózérzékenyeknek esetleg Liga margarin.

A tepsit alufóliával lefedjük és a húsok megpuhulásáig így sütjük, majd a fóliát levéve ropogósra sütjük.

Nagyon finom lesz, én már rengetegszer készítettem, kemencében is jól működik a dolog.

Jó étvágyat kívánok!

Ez a második számú versenyző az ünnepi sütijeim között. Eszméletlen finom, könnyű és nagyon hamar elfogy. Nincs karácsony nélküle.

Mi kell hozzá?

• 50 dkg liszt
• 20 dkg porcukor
• 2 evőkanálnyi kakaópor
• 1 kiskanálnyi szódabikarbóna
• 2 db tojás
• 2 evőkanálnyi méz
• 5 dkg vaj

Krémhez:

• 2 csomag vaníliapuding por
• 20 dkg vaj
• 20 dkg porcukor
• 1 liter tej

Így készül:

A lisztet a kakaóport és a szódabikarbónát jól elkeverjük. A mézet a vajjal és a porcukorral összemelegítjük, míg mindhárom anyag szétolvad, ezután a kakaós liszthez adjuk és a 2 egész tojás segítségével jól összegyúrjuk. Ha morzsalékos a tészta, nehezen áll össze, pár kanál vízzel segíthetünk a dolgon. A tésztát 25-30 percig szobahőmérsékleten pihentetjük, majd átgyúrjuk és 4 egyenlő részre osztjuk, 4 vékony (5mm) lapban kinyújtuk és sütőlemezen, nem túl forró sütőben kisütjük. Én a nagy gáztepsi hátulján szoktam a alapokat sütni, sütőpapíron.

A frissen sült lapok kemények, törékenyek, a krém fogja megpuhítani másnapra.

Elkészítjük a krémet: A tej 2/3 részét feltesszük forrni, közben a maradék tejben egy shéker segítségével csomómentesen elkeverjük a pudingporokat, majd a cukor kíséretében a többi tejhez öntjük. Állandó keverés mellett sűrűre főzzük, majd kihűtjük, közben beleolvasztjuk a vajat is.

A lapokat a kihűlt krémmel töltjük meg, tetejére olvasztott csoki, vagy porcukor kerülhet. Csak másnap szeleteljük!

Jó étvágyat kívánok!

Ez egy igazi “gyógyleves” 🙂

Mi kell hozzá?

• 2 evőkanálnyi olívaolaj
• 1 nagy fej hagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 db sárgarépa
• 1 db petrezselyemgyökér
• 2 db burgonya
• 1 maréknyi zöldborsó (mirelit)
• 1 kis darabka zellergumó
• 1 kis darabka gyömbérgyökér
• 2 ágacska zellerlevél
• 1 evőkanálnyi aprított zöldpetrezselyem
• 2 db leveskocka
• só
• őrölt bors
•  2 evőkanálnyi kiskocka tészta levesbetétnek
• 2 evőkanálnyi méz

Így készül:

Az olívaolajon üvegesre pároljuk az apróra vágyott hagymát, majd rádobjuk a megtisztított, felkockázott zöldségeket és a zöldborsót. A fokhagymagerezdeket és a gyömbérgyökeret egészben tesszük a levesbe. Ízesítjük sóval, borssal, zöldpetrezselyemmel, zellerlevéllel, majd felöntjük annyi vízzel amennyi ellepi, hozzáadjuk a leveskockákat és összeforraljuk. Belefőzzük a tésztát, majd a tűzről levéve kicsit hűlni hagyjuk, végül tálalás előtt a levesbe keverünk még 2 evőkanálnyi mézet. Ettől az étel nem lesz “mézízű”, csak kap egy nagyon finom plusz ízt. Érdemes kipróbálni!

Jó étvágyat kívánok!

Igazi ünnepi sütemény! És az íze mennyei! Garantált a siker! 🙂

Hozzávalók a tésztához:

• 30 dkg liszt
• 1 dkg szalalkáli
• 1 evőkanálnyi tej
• 1 db tojás
• 2-3 evőkanálnyi tejföl
• 10 dkg porcukor (vagy porított nyírfacukor)
• 10 dkg hideg vaj vagy margarin

a krémhez:

• 7,5 dl tej
• 2 csomag vanília puding
• 4 csapott evőkanálnyi liszt
• 25 dkg cukor
• 20 dkg vaj vagy margarin

A tésztához a liszthez keverjük a porcukrot, alaposan elmorzsoljuk benne a vajat, majd a kevéske tejben feloldott szalalkálival, a tojással és kevés tejföllel könnyen nyújtható tésztát gyúrunk. A tejföl mennyisége nagyban függ a liszt minőségétől és a tejföl vizességétől, ezért én először mindig csak 1 evőkanálnyit teszek hozzá és csak akkor növelem a mennyiséget, ha a tészta nagyon nem akar összeállni. Érdemes gyors mozdulatokkal dolgoznunk, különben a kezünk melegétől annyira felolvadhat a vaj, hogy az egész egy ragacsos massza lesz. Én már jártam így 🙂 nem javíthatatlan a helyzet – ha ez történik, akkor a tésztát legalább 25-30 percre a hűtőbe kell tenni, majd egy kis liszt hozzáadásával újra összegyúrni. Ha összeállt a tészta – és nem ragad – akkor három egyenlő részre osztjuk, kinyújtjuk és a három lapot egyenként megsütjük. Ha sütés közben furcsa, erős illatok jönnek a sütőből (egyeseket dauervíz szagára emlékeztet) nem kell megijedni, ez a szalalkáli miatt van, a kész sütemény nem lesz ilyen illatú. 🙂

A frissen kisült lapok még lágyak lehetnek, óvatosan kell vele bánni!

A krémhez a tej felét lábasba töltjük, másik felét pedig egy shékerben jól összerázzuk a liszttel és a pudingporokkal, majd a többi tejhez öntjük. Hozzáadjuk a cukrot is és állandó keverés mellett kemény péppé főzzük, majd – miután már levettük a tűzről – a vajat is hozzá keverjük. A kihűlt krémmel a lapokat megtöltjük (lap-krém-lap-krém-lap). Tetejét porcukorral meghintjük.

Ne szeleteljük azonnal! Néhány óráig érdemes pihentetni.

Jó sütögetést kívánok!

Na ez az az étel, amelyet az év bármely szakában készíthetek, mindig sikert arat. Valójában köret – mondjuk egy jó marhapörkölt mellé – de főételként is megállja a helyét 🙂

Nézzük mi kell hozzá!

• fél kg, de legalább 30 dkg jóféle füstölt szalonna,  jó ha némi hús is található benne
• 25 dkg csuszatészta (vagy lebbencs tészta)
• fél kg házi túró
• fél kg házi tejföl

A szalonnát felkockázzuk és saját zsírjában kisütjük. A zsírból kiszedjük, zsírt félretesszük. A csuszatésztát bő, szalonnazsírral ízesített vízben kifőzzük, majd tálba szűrjük. Ekkor én még 2 evőkanálnyi szalonnazsírt szoktam rá tenni, csak az íze miatt 🙂 . 2 evőkanálnyi zsírral egy közepes méretű tepsit is kikenünk. A serpenyőben ezek után valószínűleg már eléggé megcsappant a szalonnazsír mennyisége, ha mégsem, akkor vegyünk el belőle, hogy csak kb. 3-4 evőkanálnyi maradjon a serpenyőben. Ezt a zsírt ismét jól felforrósítjuk és állandóan kevergetve átsütjük benne a tejfölt. Na ezért jó a házi tejföl, mert a vizes bolti fajta, nem alkalmas erre 🙂 Ezzel a tejföllel és a túróval alaposan elkeverjük a tésztát, hozzáadjuk a szalonna 2/3 részét, és szépen belesimítjuk a tepsibe. Tetejére még tehetünk kevés tejfölt, és szórjuk rá a maradék szalonnát is. Mehet a sütőbe! Kb. 15 perc alatt az étel átlényegül, az ízek összesülnek és mi karácsonyi ábrázattal tehetjük az asztalra ezt a remek fogást! 🙂 Jó étvágyat kívánok!

Ugye sokaknak ismerős a fenti kérdés 🙂 Aki kitalálja, hogy melyik filmből származik, kap egy virtuális vállon veregetést 🙂

Mi mással is indíthatnánk filmes kaják sorozatunkat, ha nem a méltán híres hagymás babbal?

Amióta az eszemet tudom, szeretem a Bud Spencer – Terence Hill filmeket. Generációk nőttek fel ezeken a remek alkotásokon. Szinte már kívülről fújjuk a szövegeket és tudjuk, hogy “csak a Pufin ad erőt és mindent lebíró akaratot”, mégis gyakran újra nézzük a régi nagy pofonosztókat. Ezekben a filmekben a pofonok ellenére sincs erőszak, nem hal meg senki…és lám, mégis szórakoztatóak. Apropó pofon: tudtátok, hogy a mai napig nem derült ki, hogy hogyan készültek a pofonok hangeffektjei? Vannak találgatások, de az alkotók mélyen hallgatnak ez ügyben.

A hagymás bab – visszatérő momentum a filmekben, amit a főhősnek általában nem sikerül elfogyasztani – ebből következnek a hatalmas bunyók – de már látni is gyönyörűség, ahogyan a serpenyőben készíti, kevergeti Bud Spencer ezt a finomságot. Néhány éve megpróbáltam reprodukálni ezt a fogást, azt hiszem sikerült 🙂 Azóta gyakran készítem, a családom és a vendégeim nagy örömére. Próbáljátok ki Ti is!

Amire szükségünk lesz:

• 1 egész füstölt, főtt csülök
• 50 dkg szárazbab
• 2 gerezd fokhagyma
• 6 db nagy fej hagyma
• kiskanálnyi fűszerpaprika (csak a színe  miatt)

Én előző nap szoktam megfőzni a csülköt és a babot – ha száraz babbal dolgozunk, azt érdemes legalább 4 órára vízbe áztatni.

A hagymákat félkarikára vágjuk és kevés olajon kicsit megsózva megpároljuk. Ha már a hagyma jó krémes, belekeverjük a leszűrt babot és a kicsontozott, felkockázott csülköt. Belevágjuk a fokhagymát, megszórjuk a fűszerpaprikával, és az egészet jó összefőzzük. Kevés vízzel felönthetjük.  Sózni nem szükséges, mert a füstölt hús eleve sós. Tulajdonképpen kész is. Ebből jó nagy adag lesz, de garantálom, hogy el fog fogyni 🙂 Ha előző nap elkészítettük a csülköt és a babot, akkor a főzés nem több, mint 20 perc. A szabadban, bográcsban is elkészíthető. 🙂

Persze van egy sokkal egyszerűbb, mondhatni kolesz-verzió is: ha nem rakunk bele füstölt húst, hanem csak egy konzerv babot főzünk össze a megfonnyasztott hagymával. Így is finom, de aki kóstolta a csülkös változatot, soha többé nem készíti másként 🙂

Jó étvágyat kívánok!

Ez a két fogalom alapjában véve ugyanazt jelenti.
De azért, valahogy mégsem ugyanaz. Olyan különbség van köztük, mint-hogy is magyarázzam csak ezt-, mint amikor az ember azt mondja állam, meg azt mondja: haza. A hazáért élek és halok az államnak adót, fizetek. És annak ellenére, hogy adót fizetni lényegesen könnyebb, mint meghalni, csodálatosképpen rengeteg emberről hallottam, aki lelkes örömmel halt volna meg a hazáért, de soha, senkiről nem hallottam, hogy lelkes örömmel fizetett volna adót.
Hát így vagyunk valahogy az anyával meg a szülővel is. A szülő hivatalos kifejezés, -az anya magánjellegű. A szülő minden, ami értelmet jelent, erőt és kötelességet-az anya pedig minden, ami érzelem, áldozat és a leggyönyörűbb gyengeség a világon.
Az anya meg a szülő egy ember. De ennek az egy embernek egész más tulajdonságai nyilvánulnak meg a szülőben, mint az anyában.
Aki harmadik szobából, csukott ajtókon át is meghallja, hogy a hathetes kislánya sír, az az anya.
Aki szeretne azonnal berohanni hozzá, és egy kis jó langyos tejecskével elcsitítani azt a kis ártatlankámat –az is az anya. Aki be is rohan hozzá, kibontja, megnézi, vízteleníti, de soron kívül egyetlen korty anyanektárt sem juttat neki, hanem szigorúan alkalmazkodik az orvosilag előírt étrendhez -az már a szülő.
Akinek majd a szíve szakad ki, mikor a gyereknek fogzási fájdalmai vannak -az az anya. De aki csukamájolajat ad neki, hogy mennél hamarabb jöjjön ki mennél több foga – az már a szülő.
Általában aki képes arra, hogy a saját önszülött gyermekének beadja a csukamájolajat, azt a szörnyű, dohosan csúszós, ízetlen és mégis kibírhatatlan ízű kotyvalékot –az nem is lehet anya. Az csak szülő lehet. Aki azonban ugyanekkor képes arra, hogy azt mondja: nyönyönyö, jaj de jó, jaj de finom, és hősies elszánással a szívében, de háborgó indulatokkal a gyomrában maga is megkóstolja azt a megveszekedett csukamájolajat –az nem a szülő kérem. Az már megint az anya. Aki büszke arra, hogy az ő gyermeke olyan nagy kisfiú, hogy az idén már az első osztályba iratkozik –az a szülő. De aki az iskola megnyitásának napján sírva kíséri el a gyereket abba a tiszteletre méltó épületbe, és amikor először engedi be a többi gyerek közé, akkor úgy érzi, mintha a fia Dániel lenne, aki most lép be az oroszlánbarlangba –az már megint az anya.
Aki nappal megbünteti a gyereket, mert elszaggatta a nadrágját –az a szülő. De aki azt a kis nadrágot éjjel könnyes mosollyal foltozza meg –az az anya. Aki azt mondja: haszontalan kölyök, már megint nem tanulsz? –az a szülő. De aki fűnek fának keservesen panaszkodik, hogy annak a szegény gyereknek mennyi rengeteget kell tanulni –az már megint az anya.
Aki a kamasz fiát tánciskolába viszi –az a szülő. Aki büszkén figyeli, hogy az a haszontalan kölyök milyen ügyesen teszi már a szépet ennek vagy amannak a kislánynak –az még mindig a szülő. De aki ugyanekkor nagyokat nyel, mert úgy érzi, most kezdik elszakítani lelkétől lelkedzett magzatát, és tulajdonképpen legjobban szeretné a fia táncpartnerét azt a kacér, kis szőke démonnövendéket megpofozni –az már megint az anya.
És mégis: az anyából lesz a jó anyós a szülőből a rossz. Amely anyósi állapotot tart mindaddig, amíg meg nem születik az első unoka. És akkor valami egészen váratlan és meglepő dolog történik.
Eltűnik a szülő és eltűnik az anya. Vagy mondjuk inkább a kettő összeolvad és nagymama lesz belőle. De ez a nagymama se az anyára nem hasonlít, se a szülőre. Annyira nem, hogy állandóan hadilábon áll mind a kettővel. A szülőt ridegnek tartja, az anyát túlzottnak, és csak egyvalakivel azonosítja magát teljesen és százszázalékosan: a gyerekkel.
Mintha soha nem lett volna szülő és soha nem lett volna anya. Mintha így született volna ötvenegynéhány esztendős korában, egyenesen nagymamának.

Zádor István

Kis nyuszi, pillangó – finom linzertésztából, természetesen tönköly lisztből – mert mi vigyázunk a locsolkodók egészségére is 🙂

Mi kell hozzá?

• 50 dkg fehér tönkölyliszt
• 20 dkg porcukor
• 10 dkg sertészsír
• 10 dkg vaj
• 3 egész tojás + 1 a tetejére lekenni
• 1 citrom reszelt héja és leve
• csipetnyi só
• darált dió

Az elkészítése rendkívül egyszerű: minden hozzávalót egy nagy tálba teszünk és gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. Ha túl lágy a tészta, akkor tegyük fél órára a hűtőbe. Azonban az is előfordulhat, hogy nem áll össze, ebben az esetben segítsünk neki 1 evőkanál tejföllel 🙂

A tésztánkat lisztes deszkán 0,5 cm vékonyra kinyújtjuk , kiszaggatjuk a tetszőleges formákat, mindegyiket tojással lekenjük, majd darált dióba mártjuk. Sütőpapírral bélelt tepsiben 170 C fokon aranyszínűre sütjük.

Nagyon finom és kiadós! Hajrá lányok! 🙂