Az Élet Fűszerei Balatonszepezdről

Posts Tagged ‘nyár’

Ragyogó, napsütéses, csodás idővel ajándékozott meg minket a nyár így augusztus vége felé, ezért úgy döntöttem, hogy készítek még egy nagy adag kovászos uborkát.

A kovászos uborka nálunk nagyon népszerű, igazi nyári finomság, az utolsó cseppig el szokott fogyni. Gyermekkoromból emlékszem, hogy a nagymamám egész nyáron készítette, mindig ott sorakoztak a pincében a már elkészült nagy üveg koviubik. A mamáéknak a domboldalba fúrt, hosszú, egyenes pincéjük volt. Jobb oldalon voltak szépen sorjában a hatalmas boroshordók, bal oldalon pedig minden más, amit a pincében tároltak. Nagyon kellemes, állandó klíma volt ebben a pincében és az a különleges, szép illat, amit bármikor fel tudok idézni. A pinceajtó kulcsára is emlékszem 🙂 hatalmas vaskulcs, a nagypapa őrizte magasan, fent egy polcon a konyhában, hogy mi gyerekek ne tudjuk elérni. Gyakran mondta, hogy a pince veszélyes, oda mi csak felnőttel mehetünk be. És így is volt. Mindig szót fogadtunk.

De visszakanyarodva a koviubihoz: rá kell szánni az időt, körülbelül 3 nap alatt érnek be az ízei. Elkészítéséhez szükségünk lesz egy jó nagy üvegre. Amikor idén nyáron először készítettem, sehol sem találtam a nagy üvegemet, ezért négy kisebb üvegben tudtam elosztani az uborkát. Így sem lett rossz, sőt, kisérletképpen az egyik üvegbe nem is tettem kruplit, csak fokhagymát, de így is remekül beindultak a várt folyamatok, a végeredmény elképesztően finom kovászos uborka lett, nem puhult fel, pont olyan lett, amilyennek lennie kell. Idén nyáron segítőkész szepezdi emberek jóvoltából szert tettem egy nagy, uborka kovászoló üvegre, azóta abban készítem.

Íme a recept!

Amire szükségünk lesz:

• 3 kg kovászolni való uborka
• 1 fej fokhagyma
• 1 csokor kapor
• 2 db krumpli
• egész bors
• borókabogyó
• só
• víz

Az uborkát nagyon alaposan megmossuk, én egy erre a célra rendszeresített mosogatószivacs dörzsi felével szoktam alaposan átdörzsölni, többször öblítjük, majd éles késsel négy oldalon bevágjuk (vagy két oldalon hosszában átvágjuk) úgy, hogy a végeit nem vágjuk át. A krumplit meghámozzuk és felkarikázzuk, a fokhagymagerezdeket megtisztítjuk. 3 liter vízben teljesen feloldunk, elkeverünk 2 nagy evőkanálnyi sót. Én meg szoktam kóstolni, akkor jó, ha jó sósnak érezzük.

A nagy üvegünk aljára teszünk pár karika krumplit, majd erre szépen elrendezzük állítva az uborkáinkat, itt-ott közé teszünk egy-egy gerezd fokhagymát, néhány szem egészborsot és pár szem borókabogyót, az uborkákra fektetjük a megmosott kaprot, majd még egy réteg uborka következik, közé fokhagyma kerül mint az alsó sornál. Néhány karika krumplit fektetünk a tetejére, majd az egészet szépen felöntjük a sós vízzel. Az üveget csak lazán, egy kistányérral fedjük le, sőt alá is teszünk egy tányért, mert az érési folyamat során ki fog folyni belőle egy kicsi lé.

Az így összeállított üveget meleg helyre tesszük, nekem a veranda asztal ideális helynek bizonyult, ha hűvösek az éjszakák, akkor éjjelre be szoktam vinni, nehogy visszahűljön. Körülbelül 3 nap alatt lesz belőle kovászos uborka. Ekkor az üvegből kiszedem, a levét leszűröm, majd a leszűrt lébe visszatéve hűtőben tárolom.

A nagymama mindig kenyérrel készítette, nekem viszont ez a krumplis verzió vált be jobban, talán a kenyér minősége sem olyan már, mint akkor.

Az így elkészített kovászos uborka állaga kitűnő, ropogós, az íze pedig az az igazi, klasszikus íz, amit tőle el is várunk 🙂

Jó étvágyat kívánok!

Az ilyesmit augusztusban jó csinálni, állítólag a szeptemberi paprika már kesernyés lehet…. úgyhogy biztosra mentem, még augusztus közepén a polcra került minden.

Bevásárló körutamon három zöldségest látogattam meg, egy – két dolog volt a kertben is, volt amit háznál vettem és utoljára még anyukámhoz is betértem a legmegbízhatóbb paradicsomokért. A fotó az első zöldséges után készült, mire hazaértem megtelt a csomagtartó, arról sajnos nem készült kép, de adtam magamnak gondolatban tetriszből egy ötöst 🙂

Elsőnek a lecsót készítettem el, mert az egy kicsit macerásabb mint a többi:

5 kg paradicsomot és 5 kg paprikát alaposan megmostam, majd a paradicsomokat négy felé vágva egy jó nagy fazékban feltettem főni, 1 bögrényi vizet öntöttem alá. Közben a megmosott paprikát kockákra vágva előkészítettem.

Miután a paradicsomok puhára főttek, jó sok levet engedtek és a héjuk elkezdett leválni, botmixerrel az egészet kissé pépesítettem, majd le is passzíroztam, hogy ne maradjon benne paradicsommag és héj.

A lepasszírozott paradicsomot visszatöltöttem a fazékba és beleöntöttem az előkészített paprikát. Kb. 5 perc alapos összeforralás után üvegekbe töltöttem, és még forrón le is zártam. Mielőtt lecsóim a polcra kerültek volna, három napot töltöttek a száraz dunsztban. 13 üveggel lett belőle.

Következő etap a csalamádé:

• 3 kg fejes káposzta
• 2 kg paprika
• 2 kg uborka
• 2 kg hagyma
• 1 kg sárgarépa
• 15 dkg só
• 45 dkg cukor
• 0,5 liter ecet (10 %-os)
• 1 evőkanálnyi citromsav
• 1 teáskanálnyi borkénpor
• 1 evőkanálnyi nátrium-benzoát

A zöldségeket nagyon alapos tisztítás után előkészítjük: a káposztát legyaluljuk, a paprikát, uborkát, sárgarépát és a hagymát pedig egyforma vastagságú karikákra vágjuk. Én mindent bedobáltam az aprítógépbe, pár perc alatt kész is lett.

A felaprított zöldségeket egy jó nagy edénybe tesszük, nekem ez az ikeás, lefedhető tároló nagyon bevált…. elvileg ebben burgonyát és hagymát kéne tárolni a svéd ötlet alapján, de szerintem aki ezt kitalálta, soha az életében nem próbált még olyan edényben tárolni burgonyát vagy hagymát, melynek a szellőzése gyakorlatilag zéró 🙂 nagyon sok minden másra viszont tökéletesen alkalmas, például most ebben készítem a csalamádét 🙂

Tehát, egy jó nagy edénybe tesszük az összes zöldséget és kissé átforgatjuk kézzel, majd rátesszük a többi hozzávalót és az egészet nagyon alaposan kézzel átforgatjuk. Itt jegyzem meg, hogy én jódozatlan, tiszta himalájai sót használok, az a legtutibb.

Ha ez megvan, szépen lefedjük az edényt és másnapig nem is nyúlunk hozzá.

Másnap sterilizált üvegekbe töltjük (kézzel-merőkanállal, ahogy tetszik, lényeg hogy levével együtt, mert az másnapra pont annyi lesz amennyi az üvegekbe kell) lefedjük és mehet a polcra.

Ebből a mennyiségből 16 üveg csalamádé lett. Nagyon sokáig eláll és nagyon nagyon finom!

És a harmadik felvonás: a savanyúság

Először elkészítjük az úgynevezett felöntőlét:

• 5 liter vizet
• 7,5 dl ecetet (20 %-os)
• 1 kg cukrot
• 5 evőkanálnyi sót
• 1 evőkanálnyi borkénport
• 1 evőkanálnyi nátrium-benzoátot

egy nagy fazékba töltjük és szépen összeforraljuk, kb. 5 perc főzés után a tűzről levesszük és kihűtjük.

Az összes zöldséget amit fel szeretnénk használni alaposan megtisztítjuk és előkészítjük. Én használtam fejes káposztát legyalulva, ezt paprikába töltöttem, hagymát, fokhagymát, paprikát, uborkát, karfiolt, patisszont, sárgarépát. De tehetünk bele brokkolit, kis dinnyét, zöld paradicsomot is, én ezeket most kihagytam.

A steril üvegek aljára tesszük a fűszereket ízlés szerint: mustármagot, koriander magot, babérlevelet, egész borsot, kaprot, borókabogyót… stb. Szépen elrendezzük a zöldségeket az üvegekben – itt jól jöhet a fent említett tetrisz tudásunk – majd minden üveget felöntünk a kihűlt felöntőlével. Az üvegeket lefedjük és ez is mehet a polcra 🙂 Ha marad levünk, akkor hűtőbe téve pár napig még felhasználható.

1db 5 literes, 7db 7 dl-es és 3 kis üveg savanyúságom lett.  Nagyon sokáig el fog állni és nagyon finom lesz. Pár hétig még nem kóstolhatjuk meg, meg kell várnunk, míg az ízek összeérnek benne 🙂

Az üvegeket én nagyon alapos mosás után  közvetlenül felhasználás előtt még a mosogatógépbe is be szoktam tenni és itt sterilizálom a legmagasabb hőfokon. A fedőket pedig egy fazékban 10 percig forralom, főzöm, így csírátlanítom.Celofánt mindig teszek a fedő alá 🙂 ez a kabalám.

Nagyon szeretem a nyár ízeit eltenni télire, és idén megleptem magam egy gyümölcsaszaló géppel is, hogy ne csak lekvár sűrítmény, szörp, hanem aszalmányok formájában is megtehessem ezt.

Az anyukámtól sok finom, édes paradicsomot kaptam, párat félretettem a reggelihez, a többi pedig már ment is az aszalógépbe:

Alapos tisztítás után a kisebb paradicsomokat félbe, a nagyobbakat négy felé vágtam, szárukat, magjaikat és a kocsonyás belső részt eltávolítottam belőlük. Finom szemcséjű sóval kicsit megsóztam és a vágott felükkel felfelé elrendeztem őket az aszalógép 4 tálcáján. Az aszalás 70 fokon, kb 10 óráig tartott úgy hogy időnként cserélgettem a tálcákat.

A paradicsomot nem kell kopogósra szárítani, inkább az a cél, hogy bőrszerű, ráncos legyen és erős nyomással sem tudjunk belőle folyadékot kipréselni.

Az aszalás végeztével még pár óráig tálcán letakarva hagytam “pihenni” a paradicsomokat, majd szintén a vágott felükkel felfelé kisterilizált üvegbe tettem öket, fokozatosan felöntve olajjal, hogy egy pici légbuborék se maradjon benne. A 4 aszalótálcányi paradicsomból 2 kicsi és 1 nagy üveggel tudtam eltenni, a kis üveges paradicsomokhoz az olajon kívül mást nem tettem, a nagy üvegesbe viszont került pár szem egész bors, pár szem késlappal meglapított borókabogyó, 1 mokkáskanálnyi bazsalikom, 1 mokkáskanálnyi oregánó, 1 db babérlevél és néhány gerezd fokhagyma. Sajnos csak szárított fűszereket tudtam használni, mert a nagy kánikula teljesen tönkretette a fűszerkertemet.

Most a paradicsomjaim a spejzpolcon pihengetnek, az őszi-téli időszakban sültekhez, pizzafeltétként, ízesítőként fognak az ételeimbe kerülni.

Felsorakoztak a nyár ízei 🙂

Tavaly nyáron volt szerencsém néhány napra elmenekülni a távoli Itáliába, az olasz csizma legdélibb csücskébe 🙂 Puglia megyébe, Tarantóba. Ez a vidék híres a különféle kézműves tésztáiról, például csak itt készítik az isteni capuntit és az orecchiettét, melyek sokkal tartalmasabb, rusztikusabb tészták, mint az itthon kapható úgynevezett olasz tészták, még a Barillát is – én általában ezt használom itthon – messze lekörözik. Hazafelé jövet be is vásároltam a reptéren tésztákból, hogy a családdal is meg tudjam kóstoltatni, hogy milyen is az igazi dél-olasz pasta.

És hogy ez miért most került elő? Mert a fotók között válogatva kezembe került pár kép a tavalyi nyárról, és ebben a szeles, szürke időben olyan jól esik felidézni a nyarat, a napsütést…   És mivel ezek a tészták itthon is beszerezhetőek, érdemes kipróbálni, nem fog csalódást okozni 🙂

Ő is velünk jött 🙂

És az én pasta capuntim 🙂 pestoval

Ez a két hozzávaló kell hozzá: a tészta és a pesto és némi sajt a tetejére, persze parmezánnal az igazi 🙂 Miután kifőztük a tésztát ( a csomagoláson mindig feltüntetik a főzési időt, ezt illik betartani), beletesszük egy nagy serpenyőbe, összemelegítjük a pestoval és már tálalhatjuk is. Jó étvágyat kívánok!

És jó éjt!

Azt hiszem rászolgált a nevére ez az édesség. Ideális választás a forró nyári napokon, amikor érthető módon nincs igazán kedvünk bekapcsolni a forró sütőt. A süteményt a tálalás előtti napon érdemes elkészíteni, hogy egy egész éjszakát a hűtőben tölthessen, így érve el az ízek tökéletes összhangját.

Hozzávalók:

• 2 csomag babapiskóta
• 5 dl tejszín (habtejszín)
• 5 dl tejföl
• 10 evőkanálnyi porcukor (vagy porított nyírfacukor)
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 nagy, vagy 2 kisebb citrom leve és lereszelt héja
• citrom és lime karikák a díszítéshez

Így készül:

A tejszínt kemény habbá verjük. A tejfölben alaposan elkeverjük a cukrokat, a citromlét és a citrom lereszelt héját. Érdemes közben kóstolgatni, nehogy túl savanyú legyen a végeredmény. A tejfölbe végül belekeverjük a felvert tejszínhabot is. Nagyon finom ízű, sűrű, citromos krémünk lesz.

Egy magasabb falú tálat veszünk – én most egy szögletes, kapcsos tortaformát választottam –  és leterítünk rá egy réteg babapiskótát. Erre rákanalazzuk a krém felét. Szépen rásimítjuk, majd beterítjük még egy réteg babapiskótával. Erre kerül a krém másik fele, ezt is szépen elsimítjuk, majd a tetejét kidíszítjük a vékonyra szeletelt citromkarikákkal.

Éjszakára hűtőbe tesszük, másnapra nagyon finom, üdítő, kanállal adagolható, fincsi desszertet kapunk.

Lehetetlen elrontani, pár perc alatt összedobható és nem lehet belőle eleget készíteni 🙂

Jó étvágyat, szép nyári napokat kívánok!

Mielőtt azt gondolnánk, hogy a krumplilevest már nem lehet tovább cifrázni, íme itt a bizonyíték, hogy dehogynem! A tárkonyos-citromos-tejfölös verzió rendkívül üdítően hat, már-már ünnepi magasságokba emelve ezt a nagyon is hétköznapi étket.

Hozzávalók:

• 2 fej hagyma
• kevéske olívaolaj
• 60 dkg burgonya
• szárított tárkony
• só
• 1 db leveskocka
• 1-2 babérlevél
• 1 szál vékony cserkészkolbász
• 3 evőkanálnyi tejföl
• 1 citrom lereszelt héja

A hagymát apróra vágjuk és kevés olajon megdinszteljük. A burgonyát meghámozzuk és kis kockákra vágjuk, rátesszük a hagymára, ízesítjük sóval, tárkonnyal, mellé teszünk 1-2 babérlevelet és felöntjük annyi vízzel, amennyi jól ellepi. Beledobjuk a leveskockát, majd a felkarikázott cserkészkolbászt is. Takaréklángon addig főzzük, míg a burgonya megpuhul, ekkor a levesből elveszünk egy merőkanálnyi levet, ebben elkeverjük a tejfölt és a leveshez adjuk. Az egészet még egyszer felforraljuk, közben belereszeljük egy citrom héját is.

Citromkarikával tálaljuk, így ízlés szerint tovább savanyítható.

Jó étvágyat kívánok!

Ha kevés az időnk, ez az egyik legideálisabb ebéd vagy vacsora, hiszen itt a köret együtt készül a főétellel. És az íze verhetetlen.

Mi kell hozzá:

• 4 db egész csirkecomb
• só
• bors
• bazsalikom
• rétesliszt a megforgatáshoz
• 1 kg burgonya
• 4 db paradicsom
• 2 db paprika
• kis darabka vaj

Így készül:

A csirkecombokat sóval, borssal, bazsalikommal fűszerezzük. Egy magas falú tepsit vékonyan kikenünk vajjal, majd belekarikázzuk a burgonya felét, erre jön a paradicsom és a paprika felkarikázva, majd a maradék burgonya. Közben a burgonyát sózzuk! Én a paradicsomot meg szoktam hámozni, de ha nincs friss a kertből -télen miért is lenne??- akkor mirelit, vagy konzerv paradicsommal is elkészíthető.

A befűszerezett csirkecombokat réteslisztben megforgatjuk, ettől lesz a bőre finom ropogós, majd a burgonya tetejére a tepsibe fektetjük, minden csirkecombra teszünk egy kis darabka vajat.

Itt jegyezném meg, hogy ebben az esetben nem helyettesíthetjük a vajat margarinnal, mert a vaj íze rengeteg pluszt hozzátesz az ételhez. Laktózérzékenyeknek esetleg Liga margarin.

A tepsit alufóliával lefedjük és a húsok megpuhulásáig így sütjük, majd a fóliát levéve ropogósra sütjük.

Nagyon finom lesz, én már rengetegszer készítettem, kemencében is jól működik a dolog.

Jó étvágyat kívánok!

 Kitartás Gyerekek! 🙂

Már nincs sok hátra a suliból!!! 🙂

Igazi ünnepi sütemény! És az íze mennyei! Garantált a siker! 🙂

Hozzávalók a tésztához:

• 30 dkg liszt
• 1 dkg szalalkáli
• 1 evőkanálnyi tej
• 1 db tojás
• 2-3 evőkanálnyi tejföl
• 10 dkg porcukor (vagy porított nyírfacukor)
• 10 dkg hideg vaj vagy margarin

a krémhez:

• 7,5 dl tej
• 2 csomag vanília puding
• 4 csapott evőkanálnyi liszt
• 25 dkg cukor
• 20 dkg vaj vagy margarin

A tésztához a liszthez keverjük a porcukrot, alaposan elmorzsoljuk benne a vajat, majd a kevéske tejben feloldott szalalkálival, a tojással és kevés tejföllel könnyen nyújtható tésztát gyúrunk. A tejföl mennyisége nagyban függ a liszt minőségétől és a tejföl vizességétől, ezért én először mindig csak 1 evőkanálnyit teszek hozzá és csak akkor növelem a mennyiséget, ha a tészta nagyon nem akar összeállni. Érdemes gyors mozdulatokkal dolgoznunk, különben a kezünk melegétől annyira felolvadhat a vaj, hogy az egész egy ragacsos massza lesz. Én már jártam így 🙂 nem javíthatatlan a helyzet – ha ez történik, akkor a tésztát legalább 25-30 percre a hűtőbe kell tenni, majd egy kis liszt hozzáadásával újra összegyúrni. Ha összeállt a tészta – és nem ragad – akkor három egyenlő részre osztjuk, kinyújtjuk és a három lapot egyenként megsütjük. Ha sütés közben furcsa, erős illatok jönnek a sütőből (egyeseket dauervíz szagára emlékeztet) nem kell megijedni, ez a szalalkáli miatt van, a kész sütemény nem lesz ilyen illatú. 🙂

A frissen kisült lapok még lágyak lehetnek, óvatosan kell vele bánni!

A krémhez a tej felét lábasba töltjük, másik felét pedig egy shékerben jól összerázzuk a liszttel és a pudingporokkal, majd a többi tejhez öntjük. Hozzáadjuk a cukrot is és állandó keverés mellett kemény péppé főzzük, majd – miután már levettük a tűzről – a vajat is hozzá keverjük. A kihűlt krémmel a lapokat megtöltjük (lap-krém-lap-krém-lap). Tetejét porcukorral meghintjük.

Ne szeleteljük azonnal! Néhány óráig érdemes pihentetni.

Jó sütögetést kívánok!

A török étteremben ez a kedvenc köretem. Szerencsére otthon is könnyen elkészíthető, és annyira finom, hogy még azoknak is ízlik, akik általában nem szeretik a padlizsánt.

Mi kell hozzá?

• 2 db friss padlizsán
• 4 dl házi joghurt vagy eredeti görög joghurt (nem az édes, Danone féle brrr!)
• 1 gerezd fokhagyma
• só
• oregánó
• bazsalikom

A padlizsánokat megmossuk és hámozás nélkül fél cm vastagságú szeletekre vágjuk, egy tésztaszűrőbe tesszük, besózzuk és megvárjuk míg levet enged, ezt kiöntjük alóla. A padlizsánszeleteket – méretüktől függően – 4 vagy 8 cikkre vágjuk és egy serpenyőben kb. 1 evőkanálnyi olajon átpirítjuk. Közben fűszerezzük oregánóval és bazsalikommal, majd kissé kihűtjük. A joghurtba belereszeljük a fokhagymát és beleforgatjuk a sült padlizsánszeletkéket.   Még magában is nagyon finom egy kis pitakenyérrel vagy pirítóssal.

Jó étvágyat kívánok! 🙂