Az Élet Fűszerei Balatonszepezdről

Posts Tagged ‘balatonszepezd’

Ragyogó, napsütéses, csodás idővel ajándékozott meg minket a nyár így augusztus vége felé, ezért úgy döntöttem, hogy készítek még egy nagy adag kovászos uborkát.

A kovászos uborka nálunk nagyon népszerű, igazi nyári finomság, az utolsó cseppig el szokott fogyni. Gyermekkoromból emlékszem, hogy a nagymamám egész nyáron készítette, mindig ott sorakoztak a pincében a már elkészült nagy üveg koviubik. A mamáéknak a domboldalba fúrt, hosszú, egyenes pincéjük volt. Jobb oldalon voltak szépen sorjában a hatalmas boroshordók, bal oldalon pedig minden más, amit a pincében tároltak. Nagyon kellemes, állandó klíma volt ebben a pincében és az a különleges, szép illat, amit bármikor fel tudok idézni. A pinceajtó kulcsára is emlékszem 🙂 hatalmas vaskulcs, a nagypapa őrizte magasan, fent egy polcon a konyhában, hogy mi gyerekek ne tudjuk elérni. Gyakran mondta, hogy a pince veszélyes, oda mi csak felnőttel mehetünk be. És így is volt. Mindig szót fogadtunk.

De visszakanyarodva a koviubihoz: rá kell szánni az időt, körülbelül 3 nap alatt érnek be az ízei. Elkészítéséhez szükségünk lesz egy jó nagy üvegre. Amikor idén nyáron először készítettem, sehol sem találtam a nagy üvegemet, ezért négy kisebb üvegben tudtam elosztani az uborkát. Így sem lett rossz, sőt, kisérletképpen az egyik üvegbe nem is tettem kruplit, csak fokhagymát, de így is remekül beindultak a várt folyamatok, a végeredmény elképesztően finom kovászos uborka lett, nem puhult fel, pont olyan lett, amilyennek lennie kell. Idén nyáron segítőkész szepezdi emberek jóvoltából szert tettem egy nagy, uborka kovászoló üvegre, azóta abban készítem.

Íme a recept!

Amire szükségünk lesz:

• 3 kg kovászolni való uborka
• 1 fej fokhagyma
• 1 csokor kapor
• 2 db krumpli
• egész bors
• borókabogyó
• só
• víz

Az uborkát nagyon alaposan megmossuk, én egy erre a célra rendszeresített mosogatószivacs dörzsi felével szoktam alaposan átdörzsölni, többször öblítjük, majd éles késsel négy oldalon bevágjuk (vagy két oldalon hosszában átvágjuk) úgy, hogy a végeit nem vágjuk át. A krumplit meghámozzuk és felkarikázzuk, a fokhagymagerezdeket megtisztítjuk. 3 liter vízben teljesen feloldunk, elkeverünk 2 nagy evőkanálnyi sót. Én meg szoktam kóstolni, akkor jó, ha jó sósnak érezzük.

A nagy üvegünk aljára teszünk pár karika krumplit, majd erre szépen elrendezzük állítva az uborkáinkat, itt-ott közé teszünk egy-egy gerezd fokhagymát, néhány szem egészborsot és pár szem borókabogyót, az uborkákra fektetjük a megmosott kaprot, majd még egy réteg uborka következik, közé fokhagyma kerül mint az alsó sornál. Néhány karika krumplit fektetünk a tetejére, majd az egészet szépen felöntjük a sós vízzel. Az üveget csak lazán, egy kistányérral fedjük le, sőt alá is teszünk egy tányért, mert az érési folyamat során ki fog folyni belőle egy kicsi lé.

Az így összeállított üveget meleg helyre tesszük, nekem a veranda asztal ideális helynek bizonyult, ha hűvösek az éjszakák, akkor éjjelre be szoktam vinni, nehogy visszahűljön. Körülbelül 3 nap alatt lesz belőle kovászos uborka. Ekkor az üvegből kiszedem, a levét leszűröm, majd a leszűrt lébe visszatéve hűtőben tárolom.

A nagymama mindig kenyérrel készítette, nekem viszont ez a krumplis verzió vált be jobban, talán a kenyér minősége sem olyan már, mint akkor.

Az így elkészített kovászos uborka állaga kitűnő, ropogós, az íze pedig az az igazi, klasszikus íz, amit tőle el is várunk 🙂

Jó étvágyat kívánok!

Isten hozott minden régi és új olvasót!

Az elmúlt évek történései sokmindent átírtak a családom életében. Felnőtt gyermekeim, Kristóf és Veronika félig-meddig már kirepültek a családi fészekből, Cecília pedig – szinte hihetetlen – ötödik osztályos felsősként folytatja tanulmányait idén szeptembertől.

A covid időszaka alatt úgy gondoltam, talán az egészségügyben tudom magam leginkább hasznossá tenni, ezért hallgatva az emberszerető, segítőkész énemre az Állami Szívkórházban helyezkedtem el, megvalósítva ezzel egy réges régi álmomat, melyet cirka … nem is tudom hány éve, középiskolás korom óta dédelgettem magamban. Balatonfüred a szívem csücske. Rengeteg szép emlékem kötődik ehhez a városhoz. A Szívkórház sokat adott nekem, hálás vagyok azoknak a nagyszerű embereknek akiket ott megismerhettem, általuk magamról is új ismereteket szereztem, talán egy kicsit jobb ember is lettem. Az ápolói munka nehéz. Leterheli az embert. Ez nem titok. Főleg ha az ember törekszik arra, hogy a lehető legjobban végezze. Így történt, hogy a munkán és a családon kívül (sajnos néha már ők is érezték a hiányomat) semmi másra nem jutott időm. Arra eszméltem, hogy nélkülem repülnek el a hónapok, évek. Itt élek ezen a csodás helyen és csak aludni járok haza. A Balaton partját csak az autóból látom… a szomszédaimon kívül szinte senkit nem ismerek a lakóhelyemen. Meghoztam hát a döntést és fájó szívvel, de hatalmas megnyugvással búcsút mondtam a Szívkórháznak.

Azóta nyolc hónap telt el, de egyetlen nap sem tétlenül. A helyi könyvtár menedzselése a könyvtári programok szervezése örömteli feladatokkal lát el, új kihívások elé állít engem. Sok új barátot szereztem és sok-sok időt tudok együtt tölteni Cecíliával, ami már nagyon, nagyon hiányzott.

Közben ápolgatom a kis konyhakertemet, vegyszermentes, mondhatni bio zöldségekkel, fűszerekkel látom el a kis családomat. És újra örömmel főzök sokat, sokfélét. Készítem a fűszerkeverékeket, teakeverékeket, szörpöket, lekvárokat, befőtteket, savanyúságokat… Nemrég észervettem, hogy újra elkezdtem fotózni az általam készített étkeket, gyüjtögetni a kipróbálásra váró recepteket… így hát arra gondoltam, ideje lenne folytatni a blogolást 🙂 De! Helyi termelőként! Az ehhez szükséges engedélyek már folyamatban vannak, a brand kiépítése már a finisben 🙂 … és ötletből nincs hiány. Az “Élet Fűszerei Balatonszepezdről” termékei hamarosan elérhetőek lesznek 🙂

Míg mindez megvalósul, el fog telni még pár hónap. Addig is folytatom az Élet Fűszerei blogot, mert szükségünk van ezekre a fűszerekre, az élet apró ajándékaira, egy jó szóra egy kedves baráttól, egy új süteményreceptre a szomszéd nénitől, a kamra polcára került, télire eltett ízekre, a kézimunkázás léleknyugtató örömeire … az életünk fűszereire.