Archívum

Posts Tagged ‘savanyúság’

PostHeaderIcon Kovászos uborka

Ragyogó, napsütéses, csodás idővel ajándékozott meg minket a nyár így augusztus vége felé, ezért úgy döntöttem, hogy készítek még egy nagy adag kovászos uborkát.

A kovászos uborka nálunk nagyon népszerű, igazi nyári finomság, az utolsó cseppig el szokott fogyni. Gyermekkoromból emlékszem, hogy a nagymamám egész nyáron készítette, mindig ott sorakoztak a pincében a már elkészült nagy üveg koviubik. A mamáéknak a domboldalba fúrt, hosszú, egyenes pincéjük volt. Jobb oldalon voltak szépen sorjában a hatalmas boroshordók, bal oldalon pedig minden más, amit a pincében tároltak. Nagyon kellemes, állandó klíma volt ebben a pincében és az a különleges, szép illat, amit bármikor fel tudok idézni. A pinceajtó kulcsára is emlékszem 🙂 hatalmas vaskulcs, a nagypapa őrizte magasan, fent egy polcon a konyhában, hogy mi gyerekek ne tudjuk elérni. Gyakran mondta, hogy a pince veszélyes, oda mi csak felnőttel mehetünk be. És így is volt. Mindig szót fogadtunk.

De visszakanyarodva a koviubihoz: rá kell szánni az időt, körülbelül 3 nap alatt érnek be az ízei. Elkészítéséhez szükségünk lesz egy jó nagy üvegre. Amikor idén nyáron először készítettem, sehol sem találtam a nagy üvegemet, ezért négy kisebb üvegben tudtam elosztani az uborkát. Így sem lett rossz, sőt, kisérletképpen az egyik üvegbe nem is tettem kruplit, csak fokhagymát, de így is remekül beindultak a várt folyamatok, a végeredmény elképesztően finom kovászos uborka lett, nem puhult fel, pont olyan lett, amilyennek lennie kell. Idén nyáron segítőkész szepezdi emberek jóvoltából szert tettem egy nagy, uborka kovászoló üvegre, azóta abban készítem.

Íme a recept!

Amire szükségünk lesz:

  • 3 kg kovászolni való uborka
  • 1 fej fokhagyma
  • 1 csokor kapor
  • 2 db krumpli
  • egész bors
  • borókabogyó
  • víz

Az uborkát nagyon alaposan megmossuk, én egy erre a célra rendszeresített mosogatószivacs dörzsi felével szoktam alaposan átdörzsölni, többször öblítjük, majd éles késsel négy oldalon bevágjuk (vagy két oldalon hosszában átvágjuk) úgy, hogy a végeit nem vágjuk át. A krumplit meghámozzuk és felkarikázzuk, a fokhagymagerezdeket megtisztítjuk. 3 liter vízben teljesen feloldunk, elkeverünk 2 nagy evőkanálnyi sót. Én meg szoktam kóstolni, akkor jó, ha jó sósnak érezzük.

A nagy üvegünk aljára teszünk pár karika krumplit, majd erre szépen elrendezzük állítva az uborkáinkat, itt-ott közé teszünk egy-egy gerezd fokhagymát, néhány szem egészborsot és pár szem borókabogyót, az uborkákra fektetjük a megmosott kaprot, majd még egy réteg uborka következik, közé fokhagyma kerül mint az alsó sornál. Néhány karika krumplit fektetünk a tetejére, majd az egészet szépen felöntjük a sós vízzel. Az üveget csak lazán, egy kistányérral fedjük le, sőt alá is teszünk egy tányért, mert az érési folyamat során ki fog folyni belőle egy kicsi lé.

Az így összeállított üveget meleg helyre tesszük, nekem a veranda asztal ideális helynek bizonyult, ha hűvösek az éjszakák, akkor éjjelre be szoktam vinni, nehogy visszahűljön. Körülbelül 3 nap alatt lesz belőle kovászos uborka. Ekkor az üvegből kiszedem, a levét leszűröm, majd a leszűrt lébe visszatéve hűtőben tárolom.

A nagymama mindig kenyérrel készítette, nekem viszont ez a krumplis verzió vált be jobban, talán a kenyér minősége sem olyan már, mint akkor.

Az így elkészített kovászos uborka állaga kitűnő, ropogós, az íze pedig az az igazi, klasszikus íz, amit tőle el is várunk 🙂

Jó étvágyat kívánok!

PostHeaderIcon Lesz lecsó … meg még ami adódik :)

Az ilyesmit augusztusban jó csinálni, állítólag a szeptemberi paprika már kesernyés lehet…. úgyhogy biztosra mentem, még augusztus közepén a polcra került minden.

Bevásárló körutamon három zöldségest látogattam meg, egy – két dolog volt a kertben is, volt amit háznál vettem és utoljára még anyukámhoz is betértem a legmegbízhatóbb paradicsomokért. A fotó az első zöldséges után készült, mire hazaértem megtelt a csomagtartó, arról sajnos nem készült kép, de adtam magamnak gondolatban tetriszből egy ötöst 🙂

Elsőnek a lecsót készítettem el, mert az egy kicsit macerásabb mint a többi:

5 kg paradicsomot és 5 kg paprikát alaposan megmostam, majd a paradicsomokat négy felé vágva egy jó nagy fazékban feltettem főni, 1 bögrényi vizet öntöttem alá. Közben a megmosott paprikát kockákra vágva előkészítettem.

Miután a paradicsomok puhára főttek, jó sok levet engedtek és a héjuk elkezdett leválni, botmixerrel az egészet kissé pépesítettem, majd le is passzíroztam, hogy ne maradjon benne paradicsommag és héj.

 

A lepasszírozott paradicsomot visszatöltöttem a fazékba és beleöntöttem az előkészített paprikát. Kb. 5 perc alapos összeforralás után üvegekbe töltöttem, és még forrón le is zártam. Mielőtt lecsóim a polcra kerültek volna, három napot töltöttek a száraz dunsztban. 13 üveggel lett belőle.

Következő etap a csalamádé:

  • 3 kg fejes káposzta
  • 2 kg paprika
  • 2 kg uborka
  • 2 kg hagyma
  • 1 kg sárgarépa
  • 15 dkg só
  • 45 dkg cukor
  • 0,5 liter ecet (10 %-os)
  • 1 evőkanálnyi citromsav
  • 1 teáskanálnyi borkénpor
  • 1 evőkanálnyi nátrium-benzoát

A zöldségeket nagyon alapos tisztítás után előkészítjük: a káposztát legyaluljuk, a paprikát, uborkát, sárgarépát és a hagymát pedig egyforma vastagságú karikákra vágjuk. Én mindent bedobáltam az aprítógépbe, pár perc alatt kész is lett.

A felaprított zöldségeket egy jó nagy edénybe tesszük, nekem ez az ikeás, lefedhető tároló nagyon bevált…. elvileg ebben burgonyát és hagymát kéne tárolni a svéd ötlet alapján, de szerintem aki ezt kitalálta, soha az életében nem próbált még olyan edényben tárolni burgonyát vagy hagymát, melynek a szellőzése gyakorlatilag zéró 🙂 nagyon sok minden másra viszont tökéletesen alkalmas, például most ebben készítem a csalamádét 🙂

Tehát, egy jó nagy edénybe tesszük az összes zöldséget és kissé átforgatjuk kézzel, majd rátesszük a többi hozzávalót és az egészet nagyon alaposan kézzel átforgatjuk. Itt jegyzem meg, hogy én jódozatlan, tiszta himalájai sót használok, az a legtutibb.

Ha ez megvan, szépen lefedjük az edényt és másnapig nem is nyúlunk hozzá.

Másnap sterilizált üvegekbe töltjük (kézzel-merőkanállal, ahogy tetszik, lényeg hogy levével együtt, mert az másnapra pont annyi lesz amennyi az üvegekbe kell) lefedjük és mehet a polcra.

Ebből a mennyiségből 16 üveg csalamádé lett. Nagyon sokáig eláll és nagyon nagyon finom!

És a harmadik felvonás: a savanyúság

Először elkészítjük az úgynevezett felöntőlét:

  • 5 liter vizet
  • 7,5 dl ecetet (20 %-os)
  • 1 kg cukrot
  • 5 evőkanálnyi sót
  • 1 evőkanálnyi borkénport
  • 1 evőkanálnyi nátrium-benzoátot

egy nagy fazékba töltjük és szépen összeforraljuk, kb. 5 perc főzés után a tűzről levesszük és kihűtjük.

Az összes zöldséget amit fel szeretnénk használni alaposan megtisztítjuk és előkészítjük. Én használtam fejes káposztát legyalulva, ezt paprikába töltöttem, hagymát, fokhagymát, paprikát, uborkát, karfiolt, patisszont, sárgarépát. De tehetünk bele brokkolit, kis dinnyét, zöld paradicsomot is, én ezeket most kihagytam.

A steril üvegek aljára tesszük a fűszereket ízlés szerint: mustármagot, koriander magot, babérlevelet, egész borsot, kaprot, borókabogyót… stb. Szépen elrendezzük a zöldségeket az üvegekben – itt jól jöhet a fent említett tetrisz tudásunk – majd minden üveget felöntünk a kihűlt felöntőlével. Az üvegeket lefedjük és ez is mehet a polcra 🙂 Ha marad levünk, akkor hűtőbe téve pár napig még felhasználható.

1db 5 literes, 7db 7 dl-es és 3 kis üveg savanyúságom lett.  Nagyon sokáig el fog állni és nagyon finom lesz. Pár hétig még nem kóstolhatjuk meg, meg kell várnunk, míg az ízek összeérnek benne 🙂

Az üvegeket én nagyon alapos mosás után  közvetlenül felhasználás előtt még a mosogatógépbe is be szoktam tenni és itt sterilizálom a legmagasabb hőfokon. A fedőket pedig egy fazékban 10 percig forralom, főzöm, így csírátlanítom.Celofánt mindig teszek a fedő alá 🙂 ez a kabalám.

 

 

 

2024. június
h K s c p s v
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930