Az Élet Fűszerei Balatonszepezdről

Tradicionális francia édesség. Ez az én karácsonyi tortám, minden évben készítek egyet az ünnepi asztalra.

Az elkészítése nem bonyolult és nagyban megkönnyíti a munkánkat, ha előre elkészített piskótatekercseket használunk.

Hozzávalók:

• 2 db piskótatekercs (én cukrászdában szoktam megrendelni, de akár mi is elkészíthetjük)
• 2 csomag fagyasztott, natúr gesztenyemassza
• 4 púpozott evőkanálnyi porcukor
• 1 evőkanálnyi rum
• 10 dkg vaj
• 2 dl zsíros tejszín
• 2 evőkanálnyi kakaópor
• a díszítéshez kókuszreszelék, szórócukor

Így készül:

A lágyra olvadt gesztenyemasszát villával összetörjük és alaposan kikeverjük a vajjal, porcukorral, rummal, végül belekeverjük a keményre vert tejszínhabot is. Ezzel a krémmel töltjük be mindkét piskótatekercset, a krémet óvatosan adagoljuk, nem kell vastagon kenni, és egy kevés krémet hagynunk kell a bevonathoz is. A maradék krémhez hozzákeverjük a kakaóport, ebből lesz a fatörzsünk kérge.

Egy tálcán szépen kialakítjuk a fatörzs formát, az oldalsó ágakat kevés krémmel ragasztjuk a fa törzséhez.

A kakaóporos bevonattal szépen körbekenjük a piskótatekercseinket… és faág lett belőle 🙂

Majd villával kérget rajzolunk a fatörzsünkre.

Alakul. Jöhet a díszítés: kevés mandulaaromával zöldre szinezünk egy kis kókuszreszeléket, ebből lesz a moha… megszórjuk kevés fehér kókuszreszelékkel is, mintha kissé deres lenne, majd jöhet rá 1-2 hópihe alakú szórócukor… végül a kertből behozott, megtisztogatott borostyán levelekkel és borókaágakkal fejeztem be a díszítést.

Érdemes kipróbálni, nem bonyolult elkészíteni, viszont a végeredmény nagyon látványos.

Nagyon-nagyon-nagyon finom, elronthatatlan sütemény. Az az igazi “lekenyerezős” fajta, ha valaki vizsgázik valamiből a családban és sütit kell vinni a vizsgáztatóknak, csak ezt készítem 🙂

A tésztája kiváló, nem törik, nem ragad, nagyon jó vele dolgozni. Mindig sikere van 🙂 Régi mendei nénikék kipróbált receptje.

Hozzávalók a tésztához:

• 60 dkg liszt
• 15 dkg porcukor
• 1 teáskanálnyi szódabikarbóna
• 10 dkg sertészsír
• 2 egész tojás
• 4 evőkanálnyi méz
• 6 evőkanálnyi tej

Hozzávalók a krémhez:

• 6 dl tej
• 3 tojás sárgája
• 4 púpozott evőkanálnyi liszt
• 2 csomag vaníliás cukor
• 25 dkg cukor
• 25 dkg vaj vagy margarin

Így készül:

A lisztet, a porcukorral és a szódabikarbónával jól elkeverjük, majd belemorzsoljuk a zsírt. Közepébe ütjük a tojásokat, belekanalazzuk a mézet és a tejet, és gyors mozdulatokkal könnyű tésztát gyúrunk. Ha nagyon száraz és nem akar összeállni, tehetünk még hozzá 1-2 evőkanálnyi tejet. A tésztát négy egyenlő részre osztjuk, lapokat nyújtunk és sütőpapíron a tepsi hátulján egyenként megsütjük a 4 lapot.

A krémhez kimérjük a 6 dl tejet és a felét egy tejforralóba öntjük a cukrokkal együtt, lassú tűzön összemelegítjük. Közben a maradék tejet egy shékerben csomómentesre keverjük-rázzuk a liszttel és a 3 tojás sárgájával, majd ezt is a cukros tejhez adjuk és  állandó keverés mellett az egészből sűrű pudingot főzünk. Végül belekeverjük a vajat is, majd miután kihűlt a krém, megtöltjük vele a lapokat. Frissen még törékenyek a lapok, de egy éjszaka alatt a krém szépen megpuhítja, ezért csak másnap szeleteljük ezt a süteményt.

Jó étvágyat kívánok!

Mi az, ami az advent kora reggeli szentmiséinek, az ún. roráté-miséknek egyedülálló atmoszférát ad? A fény! A fény emberemlékezet óta nagy hatással volt az emberre. Különösen a hideg és sötét évszakokban varázsolta el őket – világossággal és meleggel. Szüleink és nagyszüleink nem kis nosztalgiával emlékeznek vissza az adventi reggelekre, amelyeken zsúfolt templomokban, kicsik és nagyok gyertyafény mellett ünnepelték a Karácsony előtti szentmiséket. Egyes vidékeken előtte gyermekek járták végig a falut, és csengőszóval hívták a szentmisére a híveket…

Advent harmadik vasárnapján Fekete István novelláját hoztam el Nektek nagy szeretettel, öleléssel

Roráte

Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak, és még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, vagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak.
Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak.
Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak, néhol kis lámpások imbolyognak, és mutatják, hova kell lépni, ámbár hiszen sár van mindenütt.
Az ég még sötét, s a nappal ágyát csak hinni lehet a keleti égen, s ez elég. Egyébként nem gondol rá senki, mert a búzák kikeltek már, a krumpli a veremben, s a jószág betelelt.
Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs, a tegnap gondja, mintha aludna, a mai még nem ébredt fel, s a falu csak tiszta önmagát viszi hajnali misére.
A külső mozgás befolyik a templomba, és megnyugszik. Suttog még egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is megnyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: „Harmatozzatok, égi Magasok…”

Mise végére egészen bemelegedett a templom; majdnem otthonos lett, legalábbis így érezte ezt Baka Máté az alszegből, de így érezte Hosszú Illés is – ugyanonnan –; bár, ha tudták volna, hogy most egy véleményen vannak, hát inkább nem érezték volna. Nagy harag volt ugyanis a két öreg között, kitartó, régi harag, aminek már formája sem volt, nem is emlékeztek, hogy ló volt-e az oka vagy asszony, mindenesetre ragaszkodtak hozzá, mint beteg szilva a fához.
És most bóbiskolva várják, hogy kiürüljön a templom. Az ajtóban még mozgás van, hát csak ülnek, sőt Illés a lábát is kinyújtja, mert úgy kényelmesebb. Illés nem szereti a tolongást, de amúgy is ráér. Fél szemmel odasandít Mátéra, hogy mozdul-e már, de Máté nem mozdul… Amilyen kutya konok ember volt világéletében – gondolja Illés –, azt akarja, hogy én menjek előbb, de abból nem eszel, pedig már a gyertyákat is eloltogatta a dékány, azaz a harangozó, szóval a sekrestyés.
Azután: csend.

Illés gondol erre, gondol arra, állát belesüllyeszti a meleg nyakravalóba, és szeme szép lassan lecsukódik.
– Nem! – ijedt meg. – Ezt igazán nem szabad – és Mátéra néz, aki – úgy látszik – elaludt.
– Ez hát el, a híres – mosolyodik el –, pedig három hónappal fiatalabb. Nem nagy idő, az igaz, de mégiscsak fiatalabb. Aztán milyen sárga a füle… akár a halotté…
– Jóságos Isten, csak nem lett vele valami?!…
Harag ide, harag oda – a rothadt szilva is lepottyanik egyszer a fáról – csendesen odamegy, és kicsit borzongva megérinti Máté vállát:
– Hallod-e, Máté?
Máté felhorkan:
– No! – és néz Illésre, mint a csodára. – Te vagy az, Illés?
– Én hát, mondom megnézlek, mert olyanformán ültél…
És nézi egymást a két öreg.
A templomban meleg csend, a kőszentek mosolyognak.
– Kicsit megszédültem – hazudja Máté, de áhítattal, mert tele van a szíve, és szereti most Illést így közel látni –, már elmúlott.
– Na, hál Istennek, hát akkor menjünk.
És egymás mellett kicsoszognak a templomból.

***
– Mi volt ez, Szentatyám? – néz fel az egyik kis pufók angyal Szent Péterre, amikor az ajtó becsukódott. – Olyan meleg lett a szívem egyszerre.
– Két ember kibékült – mondja a főszent, és melegen sóhajt.
– Csoda! – suttog a kis angyal.
– Hát bizony a mai világban…
– És most mit csinálnak?
– Nézz utánuk, fiam.

***
A két öreg már Illés háza elé ért. Az utca üres, a kémények lágy selymet füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák.
– Gyere be, Máté, régen voltál nálunk – mondja Illés –, lángost sütött a lányom…

***
A kis angyal kérdőn néz a főszentre:
– Mi az a „lángos”, Szentatyám?

A toronyban ekkor ütött hetet az óra, s ettől a földi hangtól megmerevedtek újra a szobrok, de a mosolygás mintha ott maradt volna az arcukon.

(1949)

Nálunk nagyon népszerű ez a süti, mindig dupla adagot készítek belőle 🙂

Hozzávalók:

• 30 dkg liszt
• 20 dkg vaj
• 5 dkg porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 tojás sárgája
• fél teáskanál sütőpor
• lekvár a ragasztáshoz

Így készül:

A lisztet a cukrokkal és a sütőporral elkeverjük, majd belemorzsoljuk a hideg vajat, végül a tojássárgájával az egészet össze gyúrjuk. 1 óráig a hűtőben pihentetjük, majd lisztes deszkán vékonyra nyújtjuk, kiszaggatjuk a formákat és 180 C fokos sütőben kb 10 perc alatt aranysárgára sütjük. Sütés után lekvárral összeragasztjuk a linzereket.

Jó étvágyat kívánok!

Egyszerű, gyors vacsi.

Vígjátékba illő jelenet zajlott a konyhában: apa nézegeti a tepsi sarkában pihenő maroknyi vacsorát… ennyi??? Mire Veronika próbálja menteni a menthetetlent: próbáltunk hagyni, de hát… olyan finom volt 🙂 🙂 Hát igen, a helyzet úgy alakult, hogy a kedvesnek már alig-alig jutott belőle… így jár aki későn ér haza 🙂

Mi kell hozzá?

• 3 fej hagyma
• fél kg bacon, apróra vágva
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 db babérlevél
• bazsalikom
• kicsi oregáno
• fél liter tejszín
• 1 csomag farfalle tészta
• sajt a tetejére

Így készül:

Az apró kockákra vágott bacont egy serpenyőben zsírjára pirítjuk, közben mellédobjuk a szintén apró kockákra vágott hagymát. Ízesítjük bazsalikommal, kevés oregánoval, babérlevéllel és ráreszeljük a fokhagymát. Végül a tejszínt is hozzáöntjük, 2-3 percig így rotyogtatjuk, míg kissé besűrűsödik. Közben bő vízben kifőzzük a tésztát, és miután leszűrtük, összekeverjük a tejszínes baconnel. Egy tepsibe simítjuk , reszelt sajttal megszórjuk és kb. 10 perc alatt 180 C fokon a sütőben készre pirítjuk. Jó étvágyat kívánok!

Amcsi gyerekek kedvenc tízóraija a mogyoróvajas szendvics, ezt ugyebár tudjuk a filmekből. Ezt eszik az iskolában, ezt viszik a kirándulásokra, általában kenyérre kenik és feltuningolják némi lekvárral vagy banánkarikákkal. Mi meg csak néztünk és kapkodtuk a fejünket, hogy mi??? mogyoróvaj???? ki hallott már ilyet??? mi ez???

A mogyoróvaj tápláló, finom, egészséges és horror áron már nálunk is beszerezhető. Megkóstoltuk és rájöttünk, hogy ez nekünk ízlik, és ez véletlenül sem ugyanaz mint a mi mogyorókrémünk. És miért ne hozhatnánk egy kis amerikai életérzést az otthonunkba? De miért fizetnénk érte sok-sok rengeteg forintot, amikor töredék áron mi is elkészíthetjük.

Rendkívül bonyolult, összesen 2 dolog kell hozzá: földimogyoró és olívaolaj.

Na lássuk:

• veszünk sok földimogyorót, legalább 80 dkg-ot, majd az összeset szépen megpucoljuk
• a tisztított mogyorót egy száraz serpenyőben aranysárgára pirítjuk, közben kevergetjük, mert pillanatok alatt megég
• a langyosra hűlt mogyorót egy nagy teljesítményű aprítógépbe tesszük, és magas fordulatszámon 2-3 perc alatt krémesre aprítjuk. Ennél a műveletnél fontos a csúcs kategóriás aprítógép, mert fontos a magas fordulatszám ahhoz, hogy a mogyoróvajunk szép krémes legyen. A háztartási kávédarálót el is felejthetjük, mert az kb. 1 perc alatt leégne.
• mialatt az aprítógépünk dolgozik, szépen a mogyoróhoz csorgatunk 2 evőkanálnyi nagyon jó minőségű olívaolajat.

És már kész is a finom mogyoróvajunk. A fenti egy alaprecept, ez a natúr verzió, de persze mindenki tovább ízesítheti ízlés szerint. Én még 1 kiskanálnyi mézet és egy csipetnyi sót szoktam hozzá adni aprítás közben. Csúcs finom! Jó étvágyat kívánok!

A Márton nap a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett. Ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ma is sok helyen táncos mulatságot csapnak, ahol az asztalról nem hiányozhat egy libafogás és az újbor.

A hagyomány szerint a fiatal libát megtisztítják, kibelezik, besózzák és meghintik friss majorannával, kívül-belül. Befűtik a kemencét, és lehetőleg nagy cserép- vagy öntöttvas tepsiben szép pirosra, ropogósra sütik. Ha elkészült, feldarabolják. A mellcsontjáról óvatosan lefejtik a húst (úgy át kell sülnie, hogy ez könnyen elvégezhető legyen), és szemügyre veszik a csontot, hogy megjósolják belőle, milyen lesz a tél. Ha barna volt, esős, ha fehér akkor havas telet vártak

Egyéb időjárással kapcsolatos „jóslások” is kötődnek ehhez a naphoz: ha Márton napján havazik, gyakran elhangzott: „Eljött Márton szürke lovon.” “Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Sokfelé azt tartják, hogy a Márton napi idő a márciusi időt mutatja. Egyes területeken úgy hiszik a Márton-napi jeges eső korai tavaszt jelent.           A néphit szerint a Márton-napi eső nem jelent jót, mert utána rendszerint fagy, majd szárazság következik.

Néhol tartják a szokást, miszerint Márton hetében sem mosni, sem szárogatni nem szabad, mert különben marhavész lesz. A liba húsából szokás volt küldeni a papnak is, mégpedig az állat hátsó részébõl. Innen ered „püspökfalat” szavunk is. Magyar hiedelem, hogy aki Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz. Viszont aki spicces lesz a bortól Márton-napján, az a következõ évben megmenekül a gyomorfájástól és a fejfájástól. Aki ezen a napon csak répát eszik, ágyba vizelõ lesz.

A pásztorok ilyenkor egy csomó vesszőt adtak ajándékba azoknak a gazdáknak, akiknek a barmai kijárnak a legelőre, a csordába. Ez a nyaláb vessző volt a Szent Márton vesszeje.

A köztudatban azonban ezzel a nappal kapcsolatban a Márton-napi lakomák alegismertebbek. A hiedelem szerint ludat illik enni ezen a napon, mert, aki Márton-napján nem eszik libát, az majd egész évben éhezik. Úgy hitték minél többet isznak, annál egészségesebbek lesznek. Tipikus ételek ezen a napon a libaleves és libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal. Márton az újbor bírája is, ilyenkor ugyanis már iható az újbor. A Márton-napi lúdpecsenyés vacsora végén már kiforrott újborral szokás koccintani, ezt hívják Márton poharának.

(martonnap.hu)

Az én Márton-napi menüm: 

Vasárnapi libanyakleves

Hozzávalók:

• 4 db libanyak
• 4 fej hagyma
• 4 gerezd fokhagyma
• 4 db sárgarépa
• 4 db fehérrépa
• 1 db zellergumó
• 1 db karalábé
• 4 db burgonya
• 1 db tv paprika
• kis darab kelkáposzta
• 1 csokor zöldpetrezselyem
• só
• kiskanálnyi egész bors
• kiskanálnyi borókabogyó
• 5 szem szegfűszeg

Így készül:

Alapos mosás után a libanyakakat egy fazék vízben feltesszük főni. Amikor elkezd forrni, kicsit visszaveszünk a hőből és forraljuk kb 5 percig, majd kiszedjük a vízből, a főzővizét kiöntjük – én ilyenkor a húst is le szoktam öblíteni, hogy ne maradjon rajta kicsapódott fehérje – majd egy tiszta fazékban, tiszta vízzel újra feltesszük főni. A főzővizet megsózzuk, egész borssal, borókabogyóval és szegfűszeggel ízesítjük. A borókabogyókat egy széles pengéjű kés lapjával érdemes szétlapítani, így könnyebben kifő az isteni íze. Első forralás után lehabozzuk a levest, de általában erre már nincs szükség az előfőzés után. A lángot visszavesszük és lassú tűzön kb. 30 percig főzzük a nyakakat. Ekkor hozzáadjuk a megtisztított zöldségeket és nagyon lassú tűzön, épphogy gyöngyözzön, kb 2 óra alatt az egészet készre főzzük. Tálalás előtt kiszedjük a zöldségeket és a húst, a levest pedig sűrű szűrőn átszűrjük. Külön kifőzött cérnametélttel tálaljuk.

Ezzel a módszerrel igazi, finom, áttetsző, falusias húslevest kapunk, mely mentes mindenféle adalékanyagtól, hiszen nem raktunk bele külön ételízesítőt, leveskockát és egyéb varázsszereket. És az íze: mennyei!

Márton – napi sült liba párolt lila káposztával és hagymás törtburgonyával

Hozzávalók:

• 1 egész liba
• só
• bors
• kakukkfű
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 fej lila káposzta
• 1 kg burgonya
• 4 fej hagyma

Így készül:

A libát előző este előkészítjük: alaposan megtisztítjuk a tollmaradékoktól és jól megmossuk. Kívül belül bedörzsöljük sóval, őrölt borssal és kakukkfűvel, majd a gerincével lefelé egy tepsibe fektetjük. 1 evőkanálnyi libazsírt tehetünk alá, hogy ne süljön majd le. A fokhagymát apróra vágjuk és a libánk hasüregébe tesszük. Alufóliával lefedjük. Így elkőkészítve betesszük a hűtőbe (remélhetőleg befér).

Másnap reggel a sütőt előmelegítjük és az előkészített libánkat ahogy van, fóliával együtt beteszzük a sütőbe. 250 C fokon, kb. 3 óráig sütjük, de ez az idő nagyban függ a liba méretétől. A sütési idő utolsó 10 percében levesszük róla a fóliát és meglocsoljuk a saját, kisült zsírjával.

A törtburgonyához a burgonyát meghámozzuk és sós vízben puhára főzzük, majd leöntjük róla a vizet és burgonya törővel összetörjük. A hagymákat apró kockákra vágjuk és kevés libazsíron – ezt akár a sütőben lévő libánk alól is kilophatjuk – aranybarnára pároljuk, a törtburgonyával összekeverjük, ha kell még sózzuk.

A párolt káposztához a lila káposztát megmossuk, négyfelé vágjuk, torzsáját eltávolítjuk és vékony csíkokra metéljük. 1 evőkanálnyi olajon, kb, fél dl víz hozzáadásával puhára pároljuk, közben ízesítjük sóval és kevés borssal.

Ne felejtsük el megnézni a liba mellcsontját! 🙂 Az én libámé fehér volt, ergó havas lesz a telünk! De jó! Már várom!

Jó étvágyat kívánok!

Azt hiszem rászolgált a nevére ez az édesség. Ideális választás a forró nyári napokon, amikor érthető módon nincs igazán kedvünk bekapcsolni a forró sütőt. A süteményt a tálalás előtti napon érdemes elkészíteni, hogy egy egész éjszakát a hűtőben tölthessen, így érve el az ízek tökéletes összhangját.

Hozzávalók:

• 2 csomag babapiskóta
• 5 dl tejszín (habtejszín)
• 5 dl tejföl
• 10 evőkanálnyi porcukor (vagy porított nyírfacukor)
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 nagy, vagy 2 kisebb citrom leve és lereszelt héja
• citrom és lime karikák a díszítéshez

Így készül:

A tejszínt kemény habbá verjük. A tejfölben alaposan elkeverjük a cukrokat, a citromlét és a citrom lereszelt héját. Érdemes közben kóstolgatni, nehogy túl savanyú legyen a végeredmény. A tejfölbe végül belekeverjük a felvert tejszínhabot is. Nagyon finom ízű, sűrű, citromos krémünk lesz.

Egy magasabb falú tálat veszünk – én most egy szögletes, kapcsos tortaformát választottam –  és leterítünk rá egy réteg babapiskótát. Erre rákanalazzuk a krém felét. Szépen rásimítjuk, majd beterítjük még egy réteg babapiskótával. Erre kerül a krém másik fele, ezt is szépen elsimítjuk, majd a tetejét kidíszítjük a vékonyra szeletelt citromkarikákkal.

Éjszakára hűtőbe tesszük, másnapra nagyon finom, üdítő, kanállal adagolható, fincsi desszertet kapunk.

Lehetetlen elrontani, pár perc alatt összedobható és nem lehet belőle eleget készíteni 🙂

Jó étvágyat, szép nyári napokat kívánok!

Ilyenek ezek a hosszúhétvégék: a harmadik napra rendszerint kifogyunk a péksüteményekből. De no para! Remek kifliket süthetünk az egyszerű kenyértésztából is.

Hozzávalók:

• 50 dkg sima liszt (BL55)
• 2,5 dl tej
• 2 dkg élesztő
• 1 evőkanálnyi cukor
• 1 kiskanálnyi só
• 2 evőkanálnyi szezámmag
• 5 dkg olvasztott vaj

A langyos tejben az élesztőt csipetnyi cukorral elkeverjük és félre tesszük. A lisztet a cukorral, sóval, szezámmaggal elkeverjük, közepére öntjük az élesztős tejet, majd a folyékonyra olvasztott vajjal alaposan összedolgozzuk. 10 perc pihentetés után az egészet jól átdagasztjuk, majd letakarva ismét 10 percig pihentetjük. Pihentetés után átgyúrjuk, majd 4 kis cipóra osztjuk. A cipókat lisztes deszkán kerekre nyújtjuk, majd pizzavágóval 6 körcikkre vágjuk. A körcikkeket egyenként feltekerjük, kívülről befelé haladva, így alakítjuk ki a kifli formákat. A kifliket sütőpapírral bélelt tepsire tesszük , majd további 30 perc pihentetés után 200 C fokos sütőben szépen megsütjük.

Jó étvágyat kívánok!

Bármilyen meglepő, még a tejbegrízt is el lehet rontani. A történet ott kezdődött, hogy péntek estére tejbegrízt terveztem. Azt hiszem ez az az étel, amit bekötött szemmel is el tudok készíteni… legalábbis eddig azt hittem. Igen ám, de mint mindig, most is szólt a konyhában a rádió (persze Petőfi 🙂 ) már nem emlékszem melyik dal szólt, de valami úgy elvette az eszem, a gondolataim olyan messzire jártak az én kis egyszerű tejbegrízemtől, hogy nem egyszer, nem is kétszer, hanem háromszor (!!!) tettem bele a búzadarát a tejbe. Az eredmény durván sűrű tejbegríz lett. Az ízével persze nem volt semmi baj, na de a látvány… pfff. Gyorsan áttettem egy hűtős edénybe, mert ha ez a rettenet beleköt a fazekamba sanszos, hogy az egész a kukában landol.. Kihűlt, megkötött. Másnap pedig – köszönhetően az Annamari eszét elvevő zenének – szerelemgombóccá változott.

Hozzávalók:

• 1 liter tej
• 3 dl víz
• 4 evőkanálnyi cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2,5 dl búzadara, ez körülbelüli mennyiség… valójában nem tudom..lényeg hogy sűrű tejbegríz legyen a végeredmény
• pirított morzsa

Ha kedvet kaptatok hozzá, így készítsétek:

A tejet a vízzel feltesszük forrni, csipetnyi só mehet bele és a cukrok. A tej felhabzásakor levesszük a tűzről és lassan szórva belekeverjük a búzadarát egy habverő segítségével. Vissza a tűzre, megfőzzük. Jó sűrű lesz. Egy edényben kihűtjük, mehet a hűtőbe. Másnap villával összetörjük és vizes kézzel megformázzuk belőle Földünk kicsinyített mását. Meghempergetjük pirított zsemlemorzsában és egy kis eperdzsem, valamint friss eper társaságában felszolgáljuk a Családnak.

És nem..nem…bármilyen nagy a kísértés, nem hazudjuk rá azt, hogy túrógombóc. Úgyis lebuknánk.

A családomnak nagyon ízlett, és így az elrontott tejbegríz is elfogyott. Még a ház urának is bejött, de nem is ő lett volna ha nem teszi a következő, nagyon is pasis megjegyzést: “Nem rossz… de most már akkor ehetnénk egy normális túrógombócot is.” Így van. De ez már egy másik történet…