Íme az idei szezon első lekvárkái. Eperből készültek, bébiételes üvegekbe kerültek, ezzel kezdetét vette nálam az őszig tartó lekvárfőzés. Lassan alakul a kamrapolc… 🙂 Az epret követi majd a meggy, ribizli, sárgabarack és a sort a szilva zárja. Persze biztosan idén is lesznek kilengéseim – egres, szőlő és társai – majd mindenről beszámolok. Most lássuk az epret!

Eperlekvár készítése roppant egyszerű: a megmosott, megtisztított epret egy fazékban felteszem főni. A nagyobb szemeket négyfelé vagy félbe vágom, a kisebbeket egészben szoktam hagyni. Nem bonyolítjuk túl a dolgot, kb. 20 perc fővés után kilónként 25 dkg cukrot adok hozzá és gyakran kevergetve addig főzöm, amíg a teteje bőrösödni nem kezd. (Kb.30 perc 1 kg gyümölcsnél.) Utána üvegekbe töltöm és mindegyik tetejére teszek csipetnyi szalicilt, jól lezárom és a konyhapulton hagyom kihűlni.  A mostani lekvárfőzésünk rendhagyó módon folyt, ugyanis Cecilynek fogzási fájdalmai voltak, utálta a borongós időt is,  ezért eléggé lekötötte a figyelmemet, így hát segítséget kellett kérnem: beállítottuk a telefont, hogy 5 percenként jelezzen és mindig más ment megkeverni a lekvárt. A nagyok rendkívül szorgalmasak voltak, midig mondták, hogy mikor ki a soros, én a kisszobába csak azt hallottam: „Kristóf!” „Veronika!” Anyu te jössz. Tudsz menni?” és így tovább 🙂  Végül is vidám volt! 🙂 Így egy kicsit mindenki magáénak tudhatja az első lekvárokat.