Íme a Föld.
Sose lehet tudni, hogy hol van a fent és lent.
Íme az ember.
Nem lehet látni, de ott van a lényeg benn:

Van-e titka?
Van-e íze?
Van-e szíve, ami jó?
Van-e magja?
Van-e még egy?
Van-e húsa olvadozó?
Ember, mint a Föld olyan,
Gombócnak is lelke van!

Szilvásgombóc!
ó-ó-ó-ó!
Felszín édes hó…
Rajta aranyszínű morzsa!
Szilvásgombóc!
ó-ó-ó-ó,
Megkóstolható!
Benne van a kenyér, benne van a víz!
Benne van a tudás, benne van az íz!
Benne van az idő, benne van a só!
Benne van a válasz: embernek lenni jó!
jó, jó, jó,jó
Rajta hó, ami tűzforró,
jó, jó, jó jó
Olyan illatosan olvadó!
Jó, jó, jó, jó!
Ez egy jóízű kisbolygó!
Jó jó, jó, jó
Gomboóóc!
Szilvásgombóc!
ó-ó-ó-ó
Jaj, jaj, jaj de jó!

Szilvásgombóc!
ó-ó-ó-ó
Megkóstolható!
Ez az édes kisbolygó.

Szilvásgombóc!

Emlékeztek?…

A Padlás volt a kedvenc színdarabom, háromszor is megnéztem még az eredeti szereposztással – Kaszás Attilával. Sajnos nagyon fiatalon távozott közülünk, de az előadásai még az archívumokban fellelhetők. És azt szokták mondani, hogy akire emlékezünk az örökké velünk marad…

Az én szilvásgombócom:

Kb. 60 dkg kihűlt, főtt burgonyát krumplinyomón áttörünk, megsózzuk, beleütünk 1 tojást és annyi lisztet adunk hozzá, hogy jól gyúrható tésztánk legyen. A tésztából gombócnyi mennyiséget csípünk, tenyerünkben kilapítjuk és 1 szem kimagozott, fahéjas cukorba mártott szilvát belecsomagolunk. A gombócokat forrásban lévő sós vízbe tesszük, egyszerre kb. 5-öt, amikor feljönnek a víz tetejére még kb.2 percig főzzük, majd pirított morzsába forgatjuk őket. Fahéjas porcukorral meghintve tálaljuk.

Jó étvágyat kívánok!

És még egy dal …ezt nem hagyhatom ki…