Van aki karácsonyra készíti el, van aki szilveszterre. Egy dolog biztos: a kocsonyát télen szeretjük.

Gyermekkoromban áhítattal néztem a veranda asztalán felsorakoztatott tányérokat, melyekben ott pihent dermedt némaságban a kocsonya.Mindig nagy tisztelettel szemléltem a nagymamit kocsonyakészítés közben, és azon gondolkoztam, vajon milyen varázslat hatására lesz a levesből szilárd halmazállapotú, remegő kocsonya. Próbáltam meglesni az átlényegülés pillanatát, de a próbálkozásaim nem jártak sikerrel. Sokáig el sem tudtam képzelni, hogy ilyet én is tudnék készíteni, míg egyik téli estén a kezembe nem akadt a nagyi régi kocsonya receptje. Ahogy olvasgattam megszületett bennem az elhatározás: ideje kipróbálnom.

Mi kell hozzá?

• 1 db füstölt hátsó csülök
• 60 dkg sertéslapocka vagy comb
• 2 db sertésköröm
• 2 db sertésfarok
• 2 db sertésfül
• 1 nagy fej hagyma
• 1 fej fokhagyma
• 2 db babérlevél
• só
• egész bors

Így készül:

A kocsonyakészítést reggel szoktam elkezdeni, így vacsira már fogyaszthatjuk is.

A füstölt csülköt alaposan megmossuk és feltesszük főni. Egy másik nagy fazékban az összes többi hozzávalót tesszük fel főni, annyi vízben amennyi pont ellepi. Előtte persze nagyon alaposan, több vízből megmossuk, megkapargatjuk a disznóságokat.  A hagymát felaprítva, a fokhagymát gerezdekre szedve, meghámozva tesszük bele.

Ha felforr, tetejét lehabozzuk, és nagyon lassan, kis tűzön főzzük több órán keresztül. Ha a sertéslapocka megpuhult, akkor kivehetjük, de a többi cuccot tovább főzzük, amíg a körmök szét nem esnek.

Közben ne feledkezzünk meg a füstölt csülökről sem, amennyiben az megpuhult, kivehetjük a vízből és kicsontozhatjuk.

Amíg a kocsonya főddögél, elkészítjük a tányérokat: minden tányérba elhelyezünk egy szelet sertéslapockát és egy szelet füstölt csülköt. Én még egy fél főtt tojást is szoktam bele tenni.

Ha megfőtt a lé, akkor elzárhatjuk alatta a tüzet és hagyjuk pár percig pihenni, szedjük le a zsírt a tetejéről, majd óvatosan szűrőn keresztül adagoljuk a tányérokra. Ezt a műveletet célszerű azon a helyen elvégezni, ahol dermedni – nem fagyni – fognak a kocsonyáink.

Most már nincs más dolgunk, mint megvárni a dermedt végeredményt és egy szelet kenyérrel jóízűen fogyasztani.

Az igazságnak tartozom annyival, hogy a fazék aljában maradt mindenféle fület, farkat, körmöt én a kutyának szoktam adni. Ennek az az egyszerű oka, hogy ezeket az alkatrészeket mi nem szeretjük, a kutyánkat viszont igen. (Chewbacca  ilyenkor karácsonyi ábrázattal vacsorázik.)

Próbáljátok ki! Nem nagy ördöngősség és szinte magától készül el. A nagymami azt mondaná: reggel felteszem és a jóisten estére megfőzi.

Jó étvágyat hozzá!