Archívum: 2016. december
BÚÉK
Boldog új esztendőt kívánok az Élet Fűszerei blog minden kedves olvasójának!
Találkozunk 2017-ben!
Halászlé
A karácsonyi menü elmaradhatatlan fogása
Hozzávalók:
- kb. 1,5 kg hal, vegyesen ponty, busa, apró halak + 5 szelet szép patkó
- 5 nagy fej hagyma
- só
- bors
- fűszerpaprika
- 1 db friss zöldpaprika
- ízlés szerint 2-3 db halászlékocka
Így készül:
A patkó szeletek kivételével az összes halat megtisztítjuk és egy nagyobb fazékba rétegezzük a karikákra vágott hagymával. Sózzuk, borsozzuk, megszórjuk fűszerpaprikával és annyi hideg vízzel öntjük fel, amennyi épp ellepi. Lassú tűzön főzzük addig, míg a halhús teljesen szétesik, ez kb 1 – másfél óra. Ezután jön a passzírozás, amihez én a klasszikus, tekerős eszközt használom. Előtte szétterítem egy tálcán a halhúst és szépen kiszedegetem belőle a nagyobb szálkákat, csontokat, majd az egészet áttekerem a legapróbb lyukú passzírozón, majd mehet vissza a fazékba. Ebben az állapotában szoktam eltenni ha előre készítem, ekkor szoktam porciózva fagyasztani is, ha véletlenül sok halhoz jutok, amit fel kell használnom.
Tálalás előtt a félkész halászlét újra felforralom az egész zöldpaprikával együtt, ha szükséges dobok bele 2-3 halászlékockát és belefőzöm a korábban félretett patkó szeleteket is. De itt már óvatosan, ezeknek nem kell sok idő, max. néhány perc. Gyufatésztával tálalom. Jó étvágyat kívánok!
Gesztenyés fatörzs
Tradicionális francia édesség. Ez az én karácsonyi tortám, minden évben készítek egyet az ünnepi asztalra.
Az elkészítése nem bonyolult és nagyban megkönnyíti a munkánkat, ha előre elkészített piskótatekercseket használunk.
Hozzávalók:
- 2 db piskótatekercs (én cukrászdában szoktam megrendelni, de akár mi is elkészíthetjük)
- 2 csomag fagyasztott, natúr gesztenyemassza
- 4 púpozott evőkanálnyi porcukor
- 1 evőkanálnyi rum
- 10 dkg vaj
- 2 dl zsíros tejszín
- 2 evőkanálnyi kakaópor
- a díszítéshez kókuszreszelék, szórócukor
Így készül:
A lágyra olvadt gesztenyemasszát villával összetörjük és alaposan kikeverjük a vajjal, porcukorral, rummal, végül belekeverjük a keményre vert tejszínhabot is. Ezzel a krémmel töltjük be mindkét piskótatekercset, a krémet óvatosan adagoljuk, nem kell vastagon kenni, és egy kevés krémet hagynunk kell a bevonathoz is. A maradék krémhez hozzákeverjük a kakaóport, ebből lesz a fatörzsünk kérge.
Egy tálcán szépen kialakítjuk a fatörzs formát, az oldalsó ágakat kevés krémmel ragasztjuk a fa törzséhez.
A kakaóporos bevonattal szépen körbekenjük a piskótatekercseinket… és faág lett belőle 🙂
Majd villával kérget rajzolunk a fatörzsünkre.
Alakul. Jöhet a díszítés: kevés mandulaaromával zöldre szinezünk egy kis kókuszreszeléket, ebből lesz a moha… megszórjuk kevés fehér kókuszreszelékkel is, mintha kissé deres lenne, majd jöhet rá 1-2 hópihe alakú szórócukor… végül a kertből behozott, megtisztogatott borostyán levelekkel és borókaágakkal fejeztem be a díszítést.
Érdemes kipróbálni, nem bonyolult elkészíteni, viszont a végeredmény nagyon látványos.
Mézes-krémes :) Nagymami-verzió
Nagyon-nagyon-nagyon finom, elronthatatlan sütemény. Az az igazi “lekenyerezős” fajta, ha valaki vizsgázik valamiből a családban és sütit kell vinni a vizsgáztatóknak, csak ezt készítem 🙂
A tésztája kiváló, nem törik, nem ragad, nagyon jó vele dolgozni. Mindig sikere van 🙂 Régi mendei nénikék kipróbált receptje.
Hozzávalók a tésztához:
- 60 dkg liszt
- 15 dkg porcukor
- 1 teáskanálnyi szódabikarbóna
- 10 dkg sertészsír
- 2 egész tojás
- 4 evőkanálnyi méz
- 6 evőkanálnyi tej
Hozzávalók a krémhez:
- 6 dl tej
- 3 tojás sárgája
- 4 púpozott evőkanálnyi liszt
- 2 csomag vaníliás cukor
- 25 dkg cukor
- 25 dkg vaj vagy margarin
Így készül:
A lisztet, a porcukorral és a szódabikarbónával jól elkeverjük, majd belemorzsoljuk a zsírt. Közepébe ütjük a tojásokat, belekanalazzuk a mézet és a tejet, és gyors mozdulatokkal könnyű tésztát gyúrunk. Ha nagyon száraz és nem akar összeállni, tehetünk még hozzá 1-2 evőkanálnyi tejet. A tésztát négy egyenlő részre osztjuk, lapokat nyújtunk és sütőpapíron a tepsi hátulján egyenként megsütjük a 4 lapot.
A krémhez kimérjük a 6 dl tejet és a felét egy tejforralóba öntjük a cukrokkal együtt, lassú tűzön összemelegítjük. Közben a maradék tejet egy shékerben csomómentesre keverjük-rázzuk a liszttel és a 3 tojás sárgájával, majd ezt is a cukros tejhez adjuk és állandó keverés mellett az egészből sűrű pudingot főzünk. Végül belekeverjük a vajat is, majd miután kihűlt a krém, megtöltjük vele a lapokat. Frissen még törékenyek a lapok, de egy éjszaka alatt a krém szépen megpuhítja, ezért csak másnap szeleteljük ezt a süteményt.
Jó étvágyat kívánok!
Roráte
Mi az, ami az advent kora reggeli szentmiséinek, az ún. roráté-miséknek egyedülálló atmoszférát ad? A fény! A fény emberemlékezet óta nagy hatással volt az emberre. Különösen a hideg és sötét évszakokban varázsolta el őket – világossággal és meleggel. Szüleink és nagyszüleink nem kis nosztalgiával emlékeznek vissza az adventi reggelekre, amelyeken zsúfolt templomokban, kicsik és nagyok gyertyafény mellett ünnepelték a Karácsony előtti szentmiséket. Egyes vidékeken előtte gyermekek járták végig a falut, és csengőszóval hívták a szentmisére a híveket…
Advent harmadik vasárnapján Fekete István novelláját hoztam el Nektek nagy szeretettel, öleléssel
Roráte
Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak, és még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, vagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak.
Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak.
Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak, néhol kis lámpások imbolyognak, és mutatják, hova kell lépni, ámbár hiszen sár van mindenütt.
Az ég még sötét, s a nappal ágyát csak hinni lehet a keleti égen, s ez elég. Egyébként nem gondol rá senki, mert a búzák kikeltek már, a krumpli a veremben, s a jószág betelelt.
Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs, a tegnap gondja, mintha aludna, a mai még nem ébredt fel, s a falu csak tiszta önmagát viszi hajnali misére.
A külső mozgás befolyik a templomba, és megnyugszik. Suttog még egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is megnyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: „Harmatozzatok, égi Magasok…”
Mise végére egészen bemelegedett a templom; majdnem otthonos lett, legalábbis így érezte ezt Baka Máté az alszegből, de így érezte Hosszú Illés is – ugyanonnan –; bár, ha tudták volna, hogy most egy véleményen vannak, hát inkább nem érezték volna. Nagy harag volt ugyanis a két öreg között, kitartó, régi harag, aminek már formája sem volt, nem is emlékeztek, hogy ló volt-e az oka vagy asszony, mindenesetre ragaszkodtak hozzá, mint beteg szilva a fához.
És most bóbiskolva várják, hogy kiürüljön a templom. Az ajtóban még mozgás van, hát csak ülnek, sőt Illés a lábát is kinyújtja, mert úgy kényelmesebb. Illés nem szereti a tolongást, de amúgy is ráér. Fél szemmel odasandít Mátéra, hogy mozdul-e már, de Máté nem mozdul… Amilyen kutya konok ember volt világéletében – gondolja Illés –, azt akarja, hogy én menjek előbb, de abból nem eszel, pedig már a gyertyákat is eloltogatta a dékány, azaz a harangozó, szóval a sekrestyés.
Azután: csend.
Illés gondol erre, gondol arra, állát belesüllyeszti a meleg nyakravalóba, és szeme szép lassan lecsukódik.
– Nem! – ijedt meg. – Ezt igazán nem szabad – és Mátéra néz, aki – úgy látszik – elaludt.
– Ez hát el, a híres – mosolyodik el –, pedig három hónappal fiatalabb. Nem nagy idő, az igaz, de mégiscsak fiatalabb. Aztán milyen sárga a füle… akár a halotté…
– Jóságos Isten, csak nem lett vele valami?!…
Harag ide, harag oda – a rothadt szilva is lepottyanik egyszer a fáról – csendesen odamegy, és kicsit borzongva megérinti Máté vállát:
– Hallod-e, Máté?
Máté felhorkan:
– No! – és néz Illésre, mint a csodára. – Te vagy az, Illés?
– Én hát, mondom megnézlek, mert olyanformán ültél…
És nézi egymást a két öreg.
A templomban meleg csend, a kőszentek mosolyognak.
– Kicsit megszédültem – hazudja Máté, de áhítattal, mert tele van a szíve, és szereti most Illést így közel látni –, már elmúlott.
– Na, hál Istennek, hát akkor menjünk.
És egymás mellett kicsoszognak a templomból.
***
– Mi volt ez, Szentatyám? – néz fel az egyik kis pufók angyal Szent Péterre, amikor az ajtó becsukódott. – Olyan meleg lett a szívem egyszerre.
– Két ember kibékült – mondja a főszent, és melegen sóhajt.
– Csoda! – suttog a kis angyal.
– Hát bizony a mai világban…
– És most mit csinálnak?
– Nézz utánuk, fiam.
***
A két öreg már Illés háza elé ért. Az utca üres, a kémények lágy selymet füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák.
– Gyere be, Máté, régen voltál nálunk – mondja Illés –, lángost sütött a lányom…
***
A kis angyal kérdőn néz a főszentre:
– Mi az a „lángos”, Szentatyám?
A toronyban ekkor ütött hetet az óra, s ettől a földi hangtól megmerevedtek újra a szobrok, de a mosolygás mintha ott maradt volna az arcukon.
(1949)
Vaníliás linzer
Nálunk nagyon népszerű ez a süti, mindig dupla adagot készítek belőle 🙂
Hozzávalók:
- 30 dkg liszt
- 20 dkg vaj
- 5 dkg porcukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 tojás sárgája
- fél teáskanál sütőpor
- lekvár a ragasztáshoz
Így készül:
A lisztet a cukrokkal és a sütőporral elkeverjük, majd belemorzsoljuk a hideg vajat, végül a tojássárgájával az egészet össze gyúrjuk. 1 óráig a hűtőben pihentetjük, majd lisztes deszkán vékonyra nyújtjuk, kiszaggatjuk a formákat és 180 C fokos sütőben kb 10 perc alatt aranysárgára sütjük. Sütés után lekvárral összeragasztjuk a linzereket.
Jó étvágyat kívánok!