Az Élet Fűszerei Balatonszepezdről

Archívum: február 27th, 2016

Bármilyen meglepő, még a tejbegrízt is el lehet rontani. A történet ott kezdődött, hogy péntek estére tejbegrízt terveztem. Azt hiszem ez az az étel, amit bekötött szemmel is el tudok készíteni… legalábbis eddig azt hittem. Igen ám, de mint mindig, most is szólt a konyhában a rádió (persze Petőfi 🙂 ) már nem emlékszem melyik dal szólt, de valami úgy elvette az eszem, a gondolataim olyan messzire jártak az én kis egyszerű tejbegrízemtől, hogy nem egyszer, nem is kétszer, hanem háromszor (!!!) tettem bele a búzadarát a tejbe. Az eredmény durván sűrű tejbegríz lett. Az ízével persze nem volt semmi baj, na de a látvány… pfff. Gyorsan áttettem egy hűtős edénybe, mert ha ez a rettenet beleköt a fazekamba sanszos, hogy az egész a kukában landol.. Kihűlt, megkötött. Másnap pedig – köszönhetően az Annamari eszét elvevő zenének – szerelemgombóccá változott.

Hozzávalók:

• 1 liter tej
• 3 dl víz
• 4 evőkanálnyi cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2,5 dl búzadara, ez körülbelüli mennyiség… valójában nem tudom..lényeg hogy sűrű tejbegríz legyen a végeredmény
• pirított morzsa

Ha kedvet kaptatok hozzá, így készítsétek:

A tejet a vízzel feltesszük forrni, csipetnyi só mehet bele és a cukrok. A tej felhabzásakor levesszük a tűzről és lassan szórva belekeverjük a búzadarát egy habverő segítségével. Vissza a tűzre, megfőzzük. Jó sűrű lesz. Egy edényben kihűtjük, mehet a hűtőbe. Másnap villával összetörjük és vizes kézzel megformázzuk belőle Földünk kicsinyített mását. Meghempergetjük pirított zsemlemorzsában és egy kis eperdzsem, valamint friss eper társaságában felszolgáljuk a Családnak.

És nem..nem…bármilyen nagy a kísértés, nem hazudjuk rá azt, hogy túrógombóc. Úgyis lebuknánk.

A családomnak nagyon ízlett, és így az elrontott tejbegríz is elfogyott. Még a ház urának is bejött, de nem is ő lett volna ha nem teszi a következő, nagyon is pasis megjegyzést: “Nem rossz… de most már akkor ehetnénk egy normális túrógombócot is.” Így van. De ez már egy másik történet…