Archívum: május 28th, 2013
Babakonyha: spenót csirkével
Egy másik kedvenc a babakonyhában. 6-7 hónapos kortól ajánlom, de ha a gyerkőc még nem fogyaszt glutént, akkor a lisztet ki is hagyhatjuk belőle. Nagyon finom és egészséges fogás, az én kis Cecíliám az utolsó cseppig el szokta fogyasztani.
Amire szükségünk lesz:
- egy egész csirkemell filének a negyede
- 10 dkg mirelit spenót
- 3 db egész burgonya
- 1 kiskanálnyi fehér tönkölyliszt
- 1 evőkanálnyi hidegen sajtolt repceolaj
A csirkehusit kevés vízben félpuhára, majd a burgonya hozzáadásával készre főzzük. A csirkét, a burgonyát, a mirelit spenótot és a lisztet kevés főzővízzel pépesre turmixoljuk, majd a főzőedénybe visszatéve további 8 10 percig – gyakran kevergetve – forraljuk. Végül elkeverjük benne a repceolajat is.
Egy kis segítség: nem szükséges az egész zacskó spenótpürét felhasználni. Én egy felforrósított késsel a fagyos tömbből szoktam levágni a szükséges mennyiséget, így a többit vissza is lehet tenni a fagyasztóba.
Jó főzőcskézést kívánok!
Készülnek a lekvárok :)
Íme az idei szezon első lekvárkái. Eperből készültek, bébiételes üvegekbe kerültek, ezzel kezdetét vette nálam az őszig tartó lekvárfőzés. Lassan alakul a kamrapolc… 🙂 Az epret követi majd a meggy, ribizli, sárgabarack és a sort a szilva zárja. Persze biztosan idén is lesznek kilengéseim – egres, szőlő és társai – majd mindenről beszámolok. Most lássuk az epret!
Eperlekvár készítése roppant egyszerű: a megmosott, megtisztított epret egy fazékban felteszem főni. A nagyobb szemeket négyfelé vagy félbe vágom, a kisebbeket egészben szoktam hagyni. Nem bonyolítjuk túl a dolgot, kb. 20 perc fővés után kilónként 25 dkg cukrot adok hozzá és gyakran kevergetve addig főzöm, amíg a teteje bőrösödni nem kezd. (Kb.30 perc 1 kg gyümölcsnél.) Utána üvegekbe töltöm és mindegyik tetejére teszek csipetnyi szalicilt, jól lezárom és a konyhapulton hagyom kihűlni. A mostani lekvárfőzésünk rendhagyó módon folyt, ugyanis Cecilynek fogzási fájdalmai voltak, utálta a borongós időt is, ezért eléggé lekötötte a figyelmemet, így hát segítséget kellett kérnem: beállítottuk a telefont, hogy 5 percenként jelezzen és mindig más ment megkeverni a lekvárt. A nagyok rendkívül szorgalmasak voltak, midig mondták, hogy mikor ki a soros, én a kisszobába csak azt hallottam: “Kristóf!” “Veronika!” Anyu te jössz. Tudsz menni?” és így tovább 🙂 Végül is vidám volt! 🙂 Így egy kicsit mindenki magáénak tudhatja az első lekvárokat.